Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1967-1968

1968. január 31.

A/ BEVEZETŐ A mezőgazdaságot irányító szakemberei, tevékenysége igen sokoldalú. Történelmileg igazolható, hogy a mezőgazdasági szak­emberek feladatai közé sorolt aktivitások mennyisége, sű­rűsége, gyakorisága, intenzitásának szintje és variabili­tása a termelési színvonal alakulásától - elsősorban a termelési eszközök fejlettségétől és a termelés társadal­mi szervezettségétől - függ. A korai mezőgazdaság irányítására alkalmas szakembe­rek képzése kezdetben tulajdonképen osalmem-itljEsztán_einpi- rikus közléseken alapul. /Ezen a tényen mltsem változtat, hogy párhuzamosan már a XVIII. században Keszthelyen a Georgikonban külön szakon mezőgazdasági földmérő mérnökö­ket is képeznek./ Ezidőtájt - bár később az aktivitások természettudományos magyarázatát is egyre inkább megadják a képzés során - a mezőgazdasági szakember kép-zés egyaránt szolgálja a termelési technika,technológia gyakorlati vo­natkozásának megtanítását, a koncepciók kidolgozását, a tervezést, a kalkulációkat, a szükséges készségek kialakí­tását , a nyilvántartás és ellenőrzés ismeretanyagának el­sajátítását, a munkáinányitást és a munkák minőségének el­lenőrzését, stb,. vagyis «teljes értékű polihisztorok« kép zése volt a feladat. A felszabadulás előtti nagybirtokok szakvezetéséhez, illetve d parasztgazdaságok irányításához /pl. gazdasági felügyelők/, vagy a szakoktatás alsó—, illetve középfokú szintjéhez az ilyen módon képzett szakemberek tökéletesen me gf öleltek.- . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom