Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1967-1968

1968. január 31.

- 2 ­A mezőgazdaság szocialista fejlődésének és az ezzel hazánkban időben egybeeső műszaki forradalomnak már a kez­deti szakaszában is tapasztalható a mezőgazdasági szakem­berek iránti igény változása,. A fejlődés során mindenek előtt - az iparban is ta­pasztalható módon — a ’’teljes értékű polihisztorok” kép­zése válik lehetetlené, s kialakul a szakmunkások, tech­nikusok és mérnökök most már egyre könnyebben elkülönít-, hető tevékenységeinek köre. Az ismeretanyag további növekedése, az ismeretek, készségek egyre gyorsabb elavulása következtében azonban korunkban már a '’mérnök-polihisztorok” képzése is lehetet­' -X * lenül, mert a megkívánt aktivitásokhoz szükséges bioló­giai, technikai és ökonómiai ismertrbs^nyAgot._éa_ készségeket a mérnökképzés során már egyre nehezebben lehet minden részletében és alaposan elsajátítani, még kevésbé lehet- .. séges, hogy a gyakorló mérnökök a mezőgazdasági tudomány és gyakorlat teljes területén és részleteiben is lépést tudjanak tartani a haladással, s a gyorsan változó isme­retanyagot folyamatosan készségekké tudják érlelni. A fejlődésnek c. szakaszában - és nézetünk szerint napjainkban a fejlődésnek ebben a történelmi állapotában vagyunk — már az általános mezőgazdasági mérnökök /mond­hatnánk:: mérnök-polihisztorok/ kora is elmúlt, s elérke­zett a specialista agrármérnökök korszaka« Az agrármérnökök specializálása lényegében két utón valósulhat meg: a/ az általános agrármérnöki diploma és megfelelő gyakorlat megszerzése után szakmérnökök képzése$ b/ az egyetemi oktatás szakosítása, megfelelő egye-' temi karok /fakultások/ létesítésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom