Agrártudományi Egyetem Agronómiai Kar kari tanácsának jegyzőkönyvei, 1953
1953. április 21.
a vizsgázótól, hogy a kérdés ckclme.^-éstotie--. H.n nemT ury epész Z£X±d jmafva?aznii£LiL.jrjJ3!'^ijdiii,,rGsz^y,:. Fel tótlonüT *“■ egységesebb képet kapunk, ha minden vizsgázó egymásután lcfc- lcli valamennyi kérdését. A hallgató feleletét megszakítás nélkül halgassuk végig. Engedjük kifejteni - még kisebb hibák csatén is - a_ hr.llgato gónao'xaTmcno^él:T~Sr~IcozbcvczcVt, kérdések megzavarják iá vizsgázd göndolatmchélet. IffÓg^hcTytclc- nTbb, haVf<éihészakit j uJca 'kaTlgatót és* magunk aljuk meg a választ. Ez amellett, hogy n.a nyújthat biztos képet még :latu vizsgáztatók számára sem, különösen a jó ta- 3 ~ naggyakorlatu nulókban kellemetlen érzést kelthet, ják", nem becsülik eléggé tudását. mert "megsem hallgatTermészetcspn, ha a hallgató n^m értette meg a kérdést, vagy "rrullébeSzél", figyelmeztetni kell, de ilyen esetben se térjünk át a "kórdés-fclelet"-szcrü megbeszélésre. Adott esetben - különösen az I. évfolyamú hallgatóknál - kiegészítő kérdések feltevése szükséges, de lehetőleg akkor, ha a hallgató már befejezte a*kérdés kifejtését. A kiegészítő kérdés akkor helyes, ha az alapkérdés olyan területére vonatkozik, amit a hallgató nem mélyített cl kellően, vagy zavarosan adott elő, vagy egészen kihagyott. Hclytelén a kiegészítő kérdés, ha az alapkérdéstől független területre ugrik át. Itt Vetődik fel az u.n. mentőkórdés adásának problémája. Mentőkérdés, -vagy péttétcl általában akkor adható, ha az első tételre adott válaszok alapján bizonytalan, hogy r.ieg- üti-c a kívánt mértéket. Megjegyezzük, hogy jól összeállított tételek esetében igen ritkán van . szükség péttételrc. Le kell szögeznünk azonban, hogy ha szükséges péttétclt adni - egy esetben húzhat a hallgató, erre gondolkodási időt is kell biztositanunk, de péttétcl húzása eleve egy jeggyel rontja az osztályzatot. Az előbbiekből következik, hogy minden hallgató önálló kérdő salapján feleljen, nem helyes tahat, ha helytelen felelet esetén a következő vizsgázó "örökli" a kérdést, vagy a vizsgáztaté"vogigzongorázza" a vizsgázókat. Nagyon fontos, hogy egyetlen vizsgázó se hagyja el a vizsgát azzal a kielégítetlen érzéssel, hogy nőm tudja a helyes fololotot. Helves, ha n_jg&zsgáztaté a vizsga befojczésévcl • gü£ldan_ár.tékoli^^hnUgs.tó munkáját/ , megadja a helyei-' választ a kérdésekre. A vizsga colja, hogy átfogó képet adjon a hallgató tudásáról, ezért nem helyes apró részletkérdések föladásával, mintegy párbeszédet folytatni a hallgatóval, jóllehet ez a vizsgafeszültségűt enyhíti, de nem igen nyújt lehetőséget önálló véleményalkotásra és rendkívül fárasztó is. Nagy jelentősége van a vizsgáztatásban az osztályozásnak. kz osztályozás fegyver az oktató kezében, melyet a tanulmányi színvonal emelése érdekében kell felhasználnia. Ennek a célnak érdekében az osztályzásnak feltétlenül reálisnak kell lennie. ‘ ------1——— ---—-----— * >
