A M. kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia 1872-es reorganizációja után bányászati, fémkohászati, vaskohászati és (egy ideig) gépészeti-építészeti szakon tanulhattak a bányászati ágazaton, és erdészeti ill. erdőmérnöki szakon az erdészeti ágazaton. Az intézményt 1904-ben szervezték főiskolává, ami az oktatási idő növekedésével járt, és a két év gyakorlati idő után államvizsgát tett hallgatók a bányamérnöki ágazaton bánya-, vaskohó- ill. fémkohómérnöki, az erdészeti ágazaton erdőmérnöki oklevelet vehettek át. A főiskola (és így a főiskolai tanács) vezetője immáron a rektori címet viselte, a korábbi igazgatói helyett. Az intézmény az 1. világháború után elhagyta a cseh-szlovák fennhatóság alá kerülő Selmecbányát, és Sopronban talált új otthonra. A korszak tanácsülési jegyzőkönyvei kéziratos formában maradtak fenn. Az eredeti jegyzőkönyvek őrzője: Miskolci Egyetem Levéltára, HU MEL A.1.c.