http://sopronigyujtemenyek.lutheran.hu/

A levéltári anyag mennyisége: 121,25 ifm. Évköre: (1517) 1533–2000.

A soproni evangélikus egyházközség a reformációtól kezdve meg tudta őrizni az evangélikus kontinuitást. 1533-tól megszakítatlan sorban következnek az iratok, amelyeket mindig gondosan őriztek, s többször rendeztek.

Gyapay Gábor 1958-ban a LOK megbízásából elkészítette a Soproni Evangélikus Egyházközség levéltárának csomójegyzékét. Ekkor igen értékes levéltár történeti-összefoglalást is írt, amelyből megismerhető az itt őrzött anyag jellege, rendszere, a korábbi rendezési elvek és azok változásai. Az iratanyag egyes részeihez korábban készült segédletek ma is használhatók. Az eligazodáshoz nélkülözhetetlen az anyag keletkeztetőiről szóló számos információ is, ami szintén szerepel Gyapay munkájában.

A soproni levéltári anyag rendezése nem a fent említett irattípusonkénti rendszerre épül. A gyülekezeti levéltárat az 1800-as években több alkalommal is rendezték. A legnagyobb jelentőségű rendezés 1863−1879 között zajlott, Ulber Mátyás, az első gyűjteményi levéltáros által. Ennek eredményeképpen az 1533 és 1872 között keletkezett anyag időrendben, folyamatos számozással hat tárgyi csoportra tagolódik (I. Vallásgyakorlat, II. Tanügy, III. Alapítványok, IV. Árvaügyek, V. Gazdasági iratok, VI. Kerületi ügyek), róluk darabszintű jegyzék készült. E rendszer képezi a soproni gyülekezeti levéltár alaprendjét. 1872 után fokozatosan megszűnt az iratok tárgyi csoportosítása, s az ügyek a konventi gyűlések napirendi pontjaihoz igazodva kaptak évenként újrakezdődő sorszámot.1913-tól kezdve viszont az egyes lelkészek működéséhez kapcsolódva külön regisztratúrákalakultak ki. Az őrzött anyag szerkezetében természetesen azóta is történtek változások, hiszen új, valamint a Soproni Levéltártól átvett iratokkal (Evangélikus Konvent anyaga) is gazdagodott a gyűjtemény, s persze a levéltárosok rendező-feldolgozó munkája napjainkban is módosított rajta.

Gyapay az Ulber-féle rendezést alapul véve a csomónként és kötetenként számozott iratanyagot 1399 tételbe rendezte, elkészítve az alapleltárat és a csomójegyzéket is. 1958-ban az aktákról darabszintű leírás is készült, ez a jegyzék adja a levéltár kutatási segédletét.

Igen figyelemre méltó a levéltár anyakönyvi anyaga, a kereszteltek adatai 1624-től, a házasságok 1645-től, a halálozási adatok pedig 1676-tól szerepelnek. A soproni evangélikus levéltár nem csak régisége és gazdagsága okán kiemelkedő, hanem amiatt is, mert nem csupán a városhoz kötődő gyülekezet anyagát őrzi.Itt található a volt Felső-Soproni Egyházmegye, a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület, a Győr-Soproni Evangélikus Egyházmegye (töredékes) iratanyaga is.

Az egyházközség a kifejezetten egyházi intézmények mellett még számos létesítményt és egyesületet is fenntartott: iskolák, árvaház, kisdedóvó a legkiemelkedőbbek, de említésre méltó a Testvéregyesület (Bruderschaft), amely tagjainak orvosi ápolást és temetkezési biztosítást nyújtott. Meg kell említeni a Diakonissza Intézetet, az Evangélikus Olvasó és Ifjúsági egyesület, a Gusztáv Adolf Gyámintézetet, a Nőegyletet és a Segély-egyletet.

A soproni egyházközség iratai 1575–1908 között darabszinten, az egyházkerület, az egyházmegye, a Gyámintézet, a lelkészi és egyesületi anyagok középszinten rendezettek. Ennek megfelelő jegyzékek készültek hozzájuk.

A tanulmány elején ismertetett iratcsoportok e gyűjteményben is fellelhetők természetesen, s bennük számos, a családtörténet számára értékes adat áll rendelkezésre. Az iratanyag jól feltárt mivolta könnyen lehetővé teszi a családokra, személyekre való kutatást. Hogy milyen sokrétű és gazdag a gyűjtemény, s hogy egy-egy család társadalmi, gazdasági viszonyaira, a városon és az egyházközségen belüli helyzetére vonatkozóan milyen sokféle típusú anyag áll rendelkezésre néhány kiemelt forrásértékű példa említésével utalok: egyházkerületi tanintézetek iratai, tanárok és tanulók tudományos és erkölcsi helyzetéről szóló kimutatások (tabellaeinformationis);kimutatás az új orgonára adakozókról (1751); a templomi ülések bérletének kimutatása (1756–1781); Böhm Tóbiás sírásó sírlajstroma (1869−1884), konfirmandus anyakönyvek 1841−1881, áttérési anyakönyvek 1845−1922, árvaházi anyakönyvek 1859−1950. Értékesek az egyes személyek iratai is, például Hrabovszky György, GamaufGottlieb lelkészek iratai, vagy dr. Payr Sándor teológiai tanár hagyatéka.