A 25. arany - FTC-labdarúgók a célban - Az Új Magyarország különkiadása (1995)
1995. JUNIUS 17., SZOMBAT I o)h KÜLÖNKIADÁS Lipcsei Péter BEK-döntőről álmodik „Fordult velem egyet a világ” Lisztes Krisztián kabalái és kupái „Tisztában voltam a képességeimmel” goztam azért, hogy a befektetett munka megtérüljön. És a teljesítményemmel igazoltam is, hogy lehet rám építeni.-Németországban másjéllegű munkát követelnek meg az embertől...- Biztos nehéz lesz megszokni az edzések, a meccsek másságát, no meg a kinti miliőt, de alapvetően nekem könnyen megy az átállás. Már javában készülök az új feladatra. Nemcsak fizikailag, hanem fejben is... Amikor csak egy szabad percem van, már tanulom a németet. Egész jól megy.- És mit csinálsz még, amikor történetesen van egy szabad perced?- Nem nagyon van időm...- Nem szoktál például nosztalgiázni? Serdülő és ifjúsági korodban már zseniként könyveltek el; rangos nemzetközi tornáknak gól- királya, legjobb játékosa voltál... Egyáltalán, van archívumod?- Természetesen. Nagyon ritkán előveszem az akkor készült újságokat, átlapozom, böngészem őket, de...-De...?- Igazság szerint nagyon-na- gyon ritkán teszem ezt, mert úgy isten igazából nem szeretek nosztalgiázni, meg időm sincs sok. Inkább az előttem álló legújabb feladat izgat- Nocsak! Meglepően realista világnézet egy alig húszéves fiatalembertől!- Az emlékekből nem lehet megélni! Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem jelentenek nekem semmit ezek az emlékek, sőt, nagyon jó, hogy vannak! Ráadásul van néhány olyan külföldi tornákon kapott kabala és kupa, amelyet a szobámba belépve nem tudok nem észrevenni. De ha az ember el akar érni valamit, akkor elsősorban előrenézzen.- Roppant következetes, céltudatos vagy. Talán ezért is tartasz ott, ahol tartasz?- Erre most mit válaszoljak? Fejes Gábor Lipcsei Péter, illetve, bocsánat, „A Lipcsei Peti”, a ferencvárosi szurkolóhad egyik kedvence még háromszor ölti magára a zöld-fehér szerelést, ünnepel a bajnoki cím és a már biztosnak látszó kupagyőzelem alkalmából, aztán irány Porto! Az ígéret földje...?- Csomagolsz már?- Még nem, tudod, van még néhány feladat, amit meg kell oldanom a kiutazás előtt. Bajnoki meccsek, Magyar Kupa... Szeretnék nagyon szépen búcsúzni a magyar közönségtől.- Azt legalább végiggondoltad már, mi az, amit biztosan viszel magaddal Portóba?- A gyermekemet és a feleségemet biztosan. De a viccet félretéve: hatalmas mennyiségű ruhánk van, öltönyök, farmerek, ilyenek...- Ezenkívül?- Húúú, hát a fiamnak annyi játéka van, hogy az egy repülőgépet is megtöltene. Nem kis fejtörést okoz már most, mennyit és hogyan vigyünk ki belőle.- Labdája van?- Rengeteg! A pingpong- labdától a teniszlabdán keresztül a futball-labdáig szinte mindegyikből van egy-egy darab. Már fertőződik...- Megy már a portugál?- A feleségemmel éppen most vásároltunk egy szótárt, de még nem volt időm gyakorolni. Amint azonban lesz, a köszönésekkel és a napokkal kezdem a tanulást, aztán jöhetnek a bonyolultabb dolgok.- És hogy megy majd a portugál futball?- Remélem, két-három hónap alatt átveszem a ritmust, és később meghatározó játékosa lehetek a Portónak.- Mi jut arról eszedbe, ha azt mondom, Kazincbarcika-Ferenc- város-Porto?- Ez pályafutásom csodálatos útvonala. Nagyon örültem, amikor Barcikáról a legnépszerűbb magyar klubhoz kerültem, és most is nagyon boldog vagyok, hogy a legnépszerűbb magyar klubtól egy világhírű csapathoz szerződhettem. MA Fradi-jegypénz- tár előtt:- Kérek egy jegyet, középre!- Tessék.- Biztos, hogy középre szól?- Hát persze. Láthatta, hogy a pakli közepéből adtam... el a kritikát, sőt, szükségem van rá! De... Csak a korrekt, építő jellegű kritikákra, amelyekből megtudom, miben és mennyit kellene javulnom.- Annál is inkább, mivel jövő nyáron már a Bundesligában, a Stuttgart együttesében szerepelsz. Tényleg: megfordult legalább egyszer a legrózsaszínűbb álmaid egyikében, hogy egy év alatt ilyen fényes karriert fogsz befutni?- Talán kissé furcsán hangozhat, de igen! Igenis számítottam rá, ugyanis mindig tisztában voltam a képességeimmel, és rengeteget dol- Mit ebédelsz ma?- Grillcsirkét! - válaszolja Lisztes „Öcsi" Krisztián, és olyan ízesen, zamatosán mondja ezt, hogy az ember késztetést érez egy grillcsirke elfogyasztására. - A barátnő- méknél ebédelünk ma, ott lesz az egész család.- Éppen ez az... Mikor volt utoljára olyan futball nélküli hétvégéd, amikor szépen, nyugodtan ehettetek együtt? *- Már nagyon régen. Tényleg, szokatlanul csendes ez a szombat-vasárnap...- Bánod?- Nem, nem, jólesik a nyugi. Végre pihenhetek egy kicsit, kezelhetem a sérülésemet... Na jó, azért valahol rossz, hogy nem vagyok a pályán. Nehéz futball nélkül meglenni!- Hogy viszonyulnak hozzád otthon? Sztárként vagy családtagként?- Ugyanúgy, mint mondjuk négy éve. Vagyis én otthon is Lisztes Krisztián, a családtag vagyok.- De azért kényeztetnek, ugye...?- Persze, és nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy nem esik jól.-És az tetszik, hogy alig húszévesen már úgy kezel a közvélemény, mint egy nyugati sztárt?- Nem vészes a helyzet. De azért néha nem igazán jó, hogy reflektorfényben vagyok, főleg, amikor rosszu megy a játék. Képzeld el, nen megy se a csapatnak, se ne ked, és olyan dolgokat vág nak a fejedhez, amiket nen érdemelsz meg. Ilyenkor jobl lenne egy kicsit visszahúzód ni, mégsem lehet. Félre ni érts: ezzel nem azt akarón mondani, hogy nem viselen Tavaly nyáron, még az 1994—95-ös bajnoki pont- vadászat nyitánya előtt a Ferencváros frissen megválasztott vezetőedzője, Novák Dezső azt válaszolta egy szurkolói kérdésre, hogy elsősorban a rutinosabb játékosokra épít, mert így nagyobb az esélye, hogy megnyerik a bajnokságot. Ezzel szemben... A zöldek legifjabb „sasfiókája”, Lisztes Krisztián, akit Nyilasi Tibor alig tizennyolc évesen tett be először a felnőttek közé, meghatározó játékossá vált az FTC-ben, majd bemutatkozott a felnőtt válogatottban, és aláírt egy 1996 nyarától érvényes előszerződést a VfB Stuttgarthoz. Mi ez, ha nem karrier?- Es ha azt mondom: Lipcsei Imre?- Az édesapámnak rengeteget köszönhetek! Nagyon sokat foglalkozott, túlórázott velem. Emlékszem, mindig azt mondta, nincs egylábas futballista... Egy csomószor levetette a jobb lábamról a cipőt, és ballal rugdostam órákon át. Volt úgy, hogy mezítláb kellett eltalálnom a labdát. Csípett, szúrt, visítani tudtam volna a fájdalomtól! Akkor morogtam, most viszont hálás vagyok érte.- Mi jöhet Porto után?- Optimista vagyok. Ha nem jön közbe semmi, meghatározó játékos leszek, és nagyon jó lenne, ha jövőre BEK-döntőt játszhatnánk. Aztán...- Aztán?- Végül is bármi benne van a pakliban...- Abban biztosak lehetünk, hogy nem sérülsz meg, legalábbis eddig nem sokszor vonultál kényszerpihenőre.- Várjál, lekopogom...- Különben szereted a portóit?- Még sohasem kóstoltam...- Lesz alkalmad rá.- Viccelsz? Sportszerűen élek!- Nem zavar, hogy sztár vagy? Hogy állandóan interjúkkal nyaggatnak, hogy örökösen aláírásért esedeznek?- A, dehogy. Azt hiszem, természetes ember vagyok, nagyon szívesen beszélgetek bárkivel. De ha már így rákérdeztél, inkább az zavart, de piszkosul, hogy tavasszal csak jöttek a külföldi csapatok menedzserei, konkrét ajánlatot azonban nem kaptam tőlük. Nem tudtam, mi lesz a sorsom, teljes bizonytalanságban éltem...- ... ami kihatott egy kicsit a teljesítményedre.- Inkább úgy fogalmaznék, hogy az edző által kért feladatokat korrektül végrehajtottam.- Mi volt a legostobább kérdés, amit eddig föltettek neked?- Ilyen nem volt.- És a legszebb?- Hogy akarok-e a Porto játékosa lenni.- Ezt mikor kérdezték?- A Kispest elleni Magyar Ku- pa-elődöntő-visszavágó után.- És mit éreztél?- Fordult velem egyet a világ, de azonnal rávágtam az igent. Furcsa volt... Türtőztettem magam, ugyanis a portóiak a szerződés teljes titokban tartását kérték, de kiabálni tudtam volna örömömben. Nagyon várom már, hogy elkezdődjön a felkészülés!- Hisz még nem csomagolsz...- Mondtam már, van még néhány feladatom... A bajnoki arany már megvan, de hol van még a kupa?! Murányi András Lipcsei (balról) búcsúbelépője Porto előtt Lisztes (balról a negyedik) elfejeli a labdát a Fradi kapuja elől
