Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Naftali Kraus: Ros Hásáná a chászid legenda tükrében
XXXIX A CHÁSZID LEGENDA TÜKRÉBEN te, minden zsidó értékeinek felismerése, még a tanulatlanénak is, és az Örökkévaló parancsolatainak örömteli teljesítése. A hallgatóság tátott szájjal hallgatta az előadást, hiszen addig semmit sem hallott sem a Báál Sém Tovról, sem a chászid mozgalomról. Az apa pedig boldog volt, hogy fiában mégsem kellett csalódnia. Néhány nap múlva, nem sokkal Ros Hásáná előtt, eljött a búcsú ideje, s miután Boldog Újévet kívántak apjuknak és egymásnak, mindegyik fiú vissza indult családjához. Deutschlnak az út egy részét hajóval kellett megtennie, de alighogy a hajó felszedte a horgonyt, óriási vihar támadt, és a gyenge vitorlást a szél messze eltérítette eredeti úti céljától. Már az ünnep előestéje volt, amikorra a tenger lecsendesedett, és a hajó ki tudott kötni egy ismeretlen kikötőben. A Báál Sém Tov veje megértette, hogy a vihar kizárólag miatta támadt, és minden, ami történt, azt az isteni akaratot szolgálta, hogy ő az ünnepet ezen az idegen helyen töltse. Beletörődött sorsába, s partraszállása után kivett egy szobát közel a tengerhez, majd megtette az előkészületeket az ünnep fogadására. Az ünnep beköszöntekor lement a tengerhez, megmártózott, utána hazament a szállására, és elmondta a Minchá és a Mááriv imát, hangosan, és zokogó hangon kiáltozva - ahogy a Báál Sém Tov tanítványai szokták. Akik ablaka alatt elmenve hallották ezeket a furcsa hangokat, nem tudták mire vélni. Azt hitték, bolonddal van dolguk, mert nem tudták elképzelni, hogy épeszű ember magában hangosan beszéljen, sírjon és jajgatson. Reggel ismét lement a tengerhez, majd az esti imádsághoz hasonlóan, sírások és kiáltozások közepette el mondta a reggeli - Sáchárit - imát, végül elővette a sáfárját, megfújta mind az előírt harminc alkalommal, és az előbbiekhez hasonló módon elmondta a Muszáf imát is. A Sófárfúvás Napján történt, hogy az ország uralkodója kikocsizott, hogy szemlét tartson a városban. Hintájából észrevette, hogy az egyik tengerparti ház körül emberek tolonganak. Kíváncsiságtól hajtva közelebb ment, és odaküldte szolgáit, tudják meg, mi történt.- Jött egy ember valahonnan hajóval - jelentették - itt szállt meg. Este is, reggel is megfürdött a tengerben, aztán sírt és kiabál egy kürtöt is megfújt, és most ismét csak sír és kiah־’
