Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Naftali Kraus: Mi a Máchzor? Mi a Pijut?
MI A MÁCHZOR? MI A PIJUT? XXIV Az askenáz rítuson belül is több változat ismert: pl. a frankfurti, a csehországi, a romániai (ezt használták Magyarországon is), a galíciai Máchzor, ami Lengyelországban volt használatos, vagy a valamikori franciaországi. Az eltérések a különböző Máchzor-rítusok között nem jelentősek - ami az állandó és kötelező imarendet illeti. Idetartozik az Ámidá, a Tora-olvasás, a mindennapi imakönyvből átvett Pszuké dözimrá, stb. A nagyobb eltérések a nem kötelező betéteknél találhatök; idetartozik a pijut-irodalom is. * * * Amikor a teljes évi ciklust tartalmazó Máchzor okból az egyes ünnepékét szolgáló imakönyveket szerkesztették, ezekbe került az akkorra már meglehetősen szerteágazó pijut-irodalom. Mi a pijut? A pijut szó görög eredetű (akárcsak a magyar poéta, poézis szavak), egyfajta költemény neve. A pijut ok, melyek sorai legtöbbször alfabetikus sorrendűek, egyrészt ima jellegűek, másrészt aggádikus és midrási olvasmányok, amelyek mintegy ״díszítik” és kiegészítik a ״hivatalos" imaszöveget. Az első pijutok a polgári időszámítás első századaiban születtek, szülőhazájuk Erec Jiszráél. Eredetileg nem kötelező erejű szövegek voltak ezek, amik azért íródtak, hogy a zsinagógában töltött idő ne legyen túl rövid, hiszen a Szent Gyülekezet által szerkesztett, ״hivatalos”, kötelező imák, igencsak rövidek voltak. Eleinte az előimádkozók és kántorok írták a verselő pijutokat, amiket a közösség vagy elfogadott, vagy nem. Ezeket az első időben csak az előimádkozó mondta fennhangon. Még a kései középkorból is vannak arra utaló jelek, hogy egyes közösségekben csupán egyetlen Máchzor volt - az is természetesen a kántor kezében... A pijutok témájának forrása a Babiloni és Jeruzsálemi Talmud valamint a Midrások. A jeruzsálemi Talmud tanúsága szerint, már a második Templom pusztulása előtt is szokás volt ünnepélyes alkalmakkor ábécérendbe szedett dicshimnuszokat zengeni, de ez nem feltétlenül a Bölcsek foglalatossága volt (lásd az Elisá ben Ávujá születéséről szóló híradást - Jálkut Simoni Kohelet, 974.).
