Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Naftali Kraus: Mi a Máchzor? Mi a Pijut?
XXV MI A MÁCHZOR? MI A PIJUT? Amikor elhunyt Elázár ben Simon, a neves tanaita (RÁSBI fia), a róla szóló gyászének őt mint tanítót, tanaitát, poétát és prédikátort jellemzi (Vájikrá rábá, 30.)• Ez lehetett az oka annak, hogy évszázadokkal később Elázár Hákálirt vele azonosították. Egyesek szerint az első pijutok akkor keletkeztek, amikor a zsidókkai ellenséges hatalom betiltotta a nyilvános imát, és a zsinagógában tartott prédikációt. Dr. Dániel Goldschmidt, a téma jeles szakértője, idézi Máchzor magyarázatában ezt a véleményt - de nem ért vele egyet. Szerinte az üldözések lehet hogy elősegítették a pijutok elterjedését, de nem ez volt létrejöttük oka. Az ábécérendű pijutok a hasonló rendszer szerint írt bibliai fejezeteket (mint pl. a Zsoltárok, a Siralmak vagy a Példabeszédek egyes fejezetei) példájára íródtak. Mások nevük betűit, esetleg csak kezdőbetűit szőtték bele a pijut egyes sorainak kezdíbetűibe (ez az ún. akrosztikon) és ennek alapján lehet - napjainkban több-kevesebb bizonyossággal megállapítani, egyes pijutok szerzőit. * * * A poéták dalaiknak különböző címeket adtak tartalmuk, vagy annak alapján, hogy a Máchzor melyik részébe iktatták be azokat. Ennek megfelelően ezeknek a pijutoknak a héber neve: Szilchá, Krové, Ofán, Jocér, Möorá, Zulát, Geulá, Pizmon, Sziluk, stb. A Rsut (szó szerint: engedély) olyan pijut, amelyben az előimádkozó engedélyt kér a közösségtől, hogy nevükben imádkozzon és kéri az Örökkévalót, hallgassa meg. A Mááráuit (Mááróuesz) az esti Mááriu imához csatolt betétek gyűjtőneve. Az ősi (az első századokból származó), Erec Jiszráéli pijutok szerzői ismeretlenek, kivéve Joszi ben Joszi pijutjait, akivel ez a periódus (feltehetően az 5. században) zárult. A klasszikus Erec Jiszráéli pijut művelői - a hatodik század közepe táján - olyan ismert költők voltak mint Jánnáj, Elázár Hákálir, Hadduta, Jósua Hákohen, Joszéf ben Niszán és mások. A külföldi pajtán ok (költők) között a legnevesebb ebben a korban, Száádjá, a babilóniai gáon volt. Egyes Talmudbölcsek is írtak imákat és pijutokat. Ilyen a szombat kimenetelekor mondott Vátodiénu (Ráv és Smuél által szerkesztett ima - Bráchot 32b.) és a Tisá Böáu napján mondott Náchém (Jeruzsálemi Talmud,
