Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Nissan Mindel: Az imákról
AZ IMÁKRÓL XIV Imáinkban az Örökkévalót gyakran Irgalmas Atyának vagy Menynyei Atyának nevezzük, s saját magunkat gyermekeinek tekintjük (5Mózes 14:1.). Felmerülhet a kérdés, hogy voltaképp miért is kell nap mint nap Mennyei Atyánkhoz imádkozni a mindennapi betevőért. Vajon nem tudja az Örökkévaló pontosan, nálunk sokkal jobban, mire van szükségünk? S vajon nem kegyes és jóindulatú az Örökkévaló, aki mindig készen áll arra, hogy jót cselekedjék velünk? Hiszen a gyermek sem ״imádkozik” szerető szüleihez, hogy táplálják, ruházzák és védelmezzék - miért kell nekünk a Mennyei Atyához imádkoznunk mindezért? Ha kicsit is elgondolkodunk a kérdésen, a válasz roppant egyszerű. Bölcseink, köztük egyik legnagyobb és legnagyszerűbb tanítónk, Mose ben Májmon (Maimonidesz) így magyarázta: ״Úgy mondják, azért kell az Örökkévalónak felajánlani imáinkat, hogy bizton igazoljuk azt az állítást, mely szerint az Örökkévaló szemmel tartja dolgainkát, s sikerrel koronázza azokat, amennyiben szolgáljuk Őt, de balsorssal sújt, amennyiben nem engedelmeskedünk Neki; vagyis a siker és a balszerencse nem a véletlen műve.” (Tévelygők útmutatója 3. 36. fejezet, lásd még 44. és 51. fejezet is.) Az Örökkévaló a többi parancsolathoz hasonlóan, a mi érdekünkben parancsolta meg azt is, hogy imádkozzunk hozzá. Az Örökkévalónak nincs szüksége imáinkra, hiszen Ő nagyszerűen elboldogul a mi imáink nélkül is - csak mi nem vagyunk meg nélkülük. Nekünk fontos, hogy tudatában legyünk, mennyire az Örökkévalótól függ életünk, egészségünk, mindennapi kenyerünk és jólétünk. Erre mindennap, napjában többször is gondolnunk kell. Újból és újból emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy életünk és boldogságunk az Irgalmás Teremtő ajándéka - hogy ezáltal megpróbáljunk méltóak lenni az Örökkévaló irántunk való jóindulatára és jószívűségére. Az Örökkévaló semmivel sem tartozik nekünk, ám mégis mindennel ellát minkét. Nekünk is így kell viselkednünk embertársainkkal, és megkülönböztetés nélkül kell jót cselekednünk. Az Örökkévaló iránti hálánkat nem csupán szavakkal, hanem tettekkel is ki kell fejeznünk: azáltal, hogy betartjuk parancsolatait, és az Örökkévalónak tetsző módon éljük életünket, főleg ha ez saját javunkat is szolgálja. Tudván, hogy az Örökkévaló jóságos, és, hogy számára semmi sem lehetetlen, életünket a biztonság tudatában élhetjük. Még balszerencsés időkben sem kell kétségbeesnünk, hiszen bizton tudhatjuk: bármi történjék velünk, az valamiképpen (az Örökkévaló pontosan
