Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)

Muszáf ima - Kádis és Sófárfúvás

MUSZÁF IMA MINDKÉT NAPRA

306

Mindenki: A szabadítás sisakját vette fejére, jobbja és szent karja jött segítségére.

Előimádkozó: Fénylő harmattal teli a feje, az éjszaka dere hull fürtjeire.

Mindenki: Büszke rám, mert kedvére vagyok, O meg az én díszemként ragyog.

Előimádkozó: Feje fénylő színaranyként képződik, homlokára dicső, szent Neve vésődik.

Mindenki: Kellem, dicsőség, szépek szépsége a koszorú, melyet népe fon köréje.

Előimádkozó: Ifjúkorhoz illő éjsötét hajzata göndörödik fonőtt hullámokba.

Mindenki: Igaz székhelye a világ legszebbje: legyen is néki legelső öröme.

Előimádkozó: Kiválasztott népe legyen koszorúja, ékesség legszebbje, királyi koronája.

Mindenki: Ölében hordozta, koronaként viselte a népet, mert azt nagyra értékelte.

Előimádkozó: Ö az ékességem, az Övé meg én vagyok, közelemben van, mikor Hozzá kiáltok.

Mindenki: Kipirult az arca, vérvörös ruhája, mikor Edomból jön, hol ״borát” sajtolta.

Előimádkozó: A szerény Mózesnek imaszíjat mutatott, míg isteni képmást szemtől szembe látott.

Mindenki: Kedveli népét, a szerényt becsüli, dicshimnuszuk az Ő trónját díszíti.

Előimádkozó: Első igéd igazát ki már rég hirdeti, a reád vágyó népre védelmed terjeszd ki!

Mindenki: Engedd közeledbe tengernyi zsoltárunk, hadd jusson el Hozzád a mi dalolásunk!

Előimádkozó: Dicshimnuszunk fejed hadd koszorúzza, tömjénként nyíljon a szájunk imára!

Mindenki: Szerény zsoltárunkat, kérünk, vedd annyiba, mintha áldozathoz jönne oltárodra!