Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Sáchárit - Reggeli imák mindkét napra - A Tóraolvasás rendje
TÓRAOLVASÁS AZ ELSŐ NAPRA 196 לע הרותה A Tóráért, az Isten-szolgálatért, a prófétákért (szombaton betoldjuk: ezért a szombati napért) és ezért az Emlékezés napi ünnepért, melyet (szombaton betoldjuk: szentségre és nyugalomra,) becsületünkre és díszünkre nekünk adtál, Örök Istenünk! Mindezekért hálát adunk Neked, Örök Istenünk, és áldunk Téged. Legyen mindig Neved áldása minden élőlény ajkán, örökkön-örökké! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megszenteli (szombaton betoldjuk: a szombatot,) Izraelt és az Emlékezés napját. Hétköznapon sófárfúvással folytatjuk, a 204. oldalon. Szombaton a Jökum purkán (״Jusson az égből...”) kezdetű imával folytatjuk, a 206. oldalon. A ״nagyapó”, mint védőügyvéd A spólai szent ״nagyapó”, reb Árje Léjb, Ros Hásáná napján - szókása szerint - sófárfúvás előtt órákra bezárkózott szobájába, és senki nem tudta mit csinál ez idő alatt. Egy ízben nála töltötte az ünnepeket egy külföldről jött zsidó, akit a kíváncsisága odáig vitt, hogy belopózott a ״nagyapó” szobájába, és elrejtőzött ott. A rebbe nem vette észre a hívatlan vendéget, így az láthatta, hogy a ״nagyapó” térdre esik, majd teljes hosszában elterül a földön, miközben sír és jajgat, majd felkiált:- Világ Ura! Mit akarsz Te népedtől, Izraeltől? Hiszen - becsületemre mondom - ha nem látnám saját szememmel, hogy a zsidók betartják parancsolataidat, és jótéteményeket gyakorolnak, magam sem hinném el, hogy egyáltalán képesek erre ebben a nagy góleszben. Nézd csak, mennyi csábításnak vannak kitéve! A Sátán - a rossz ösztön - mindent elkövet, hogy eltérítse őket a helyes útról, hogy kövessék vágyaikat, és úgy éljenek, mint a környező népek. S mindezek ellenére a lelkűket teszik ki, hogy teljesítsék a Tórában előírt parancsolataidat. Védőbeszédét befejezvén ״nagyapó” felállt a földről, megmosta szemét, majd bement a templomba, és teljes odaadással megfújtra a sófárt.
