Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Minchá - Délutáni ima
MINCHÁ / ÜNNEP ELŐTTI DÉLUTÁNI IMA 15 ונת ןנבר Bölcseink meg így tanították: Hogyan kellett összeállítani a füstölőszert? Háromszázhatvannyolc máne volt a súlya: háromszázhatvanöt a napév napjai szerint, minden napra egy máne, fele reggelre és fele estére, és még három máne, amiből a főpap vett tele marokkal az Engesztelés napján. Előző nap mozsárba tette, és alaposan megtörte, hogy a finomnál is finomabb legyen. Tizenegyféle illatszer* volt benne, éspedig hetven-hetven máne balzsam, szegfűszeg, mézga és tömjén, tizenhat-tizenhat máne mirha, cassiahéj, nárdusszár és sáfrány, tizenkét káv kosztusz, három káu illatos növényhártya, kilenc káu fahéj, kilenc káu szappanfű, három szed és három káu ciprusi bor - ha nem találtak ciprusi bort, fehér óbort vettek negyed máne Szodomái só, egy kevés füstkeltő. A babilóniai rabbi Nátán azt mondta: egy kevés Jordán-parti pálmarügyet is tettek bele. Aki mézet tett belé, elrontotta, s aki kihagyott belőle egy fűszert, halált érdemelt. ןבר ןועמש Rábán Simon ben Gámliél így vélekedett: a balzsam nem más, mint a gyanta, amely a fákból cseppen. A szappanfűvel bedörzsölik a szegfűszeget, hogy tétszetős legyen. Aztán ciprusi borba áztatják, hogy erős illata legyen. Erre a vizelet is jó lenne ugyan, csakhogy nem illenék vizeletet vinni a Szentélybe. אינת Mint tanították, rabbi Nátán azt mondta: aki őrli [a fűszereket], közben ezt mondogatja: ״Finomra törd, törd finomra! ” A hangos szó ugyanis jót tesz a fűszernek. Ha csak a fele mennyiséget készítették, az rendben volt. Ha harmadrészét vagy negyedrészét, arról nincs hagyományunk. Rabbi Jehudá így döntött: ha a súlyarány megmarad, fele mennyiség is megfelel, de aki kihagy belőle bármely fűszert, halált érdemel. דחאו רשע םינמס Tizenegyféle illatszer... A jegyzetet lásd a 75. oldalon.
