Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Sáchárit - Reggeli imák mindkét napra
SÁCHÁRIT / REGGELI IMÁK MINDKÉT NAPRA 100 kévaló uralkodni fog örökkön-örökké. Az Örökkévaló uralma fennáll örökkön-örökké. Mikor Fáraó lovai, szekerei és lovas katonái bementek a tengerbe, az Örökkévaló visszaeresztette rájuk a tenger vizét, Izrael fiai meg szárazon keltek át. (2Mózes 15:1-19.) Az Örökkévalóé az uralom, Ő kormányozza a népeket. Cion hegyére vonulnak a felmentők, ők ítélkeznek Edom hegyein,' az Örökkévalóé a királyság. Az Örökkévaló lesz az uralkodó az egész földön. Azon a napon az Örökkévaló lesz az egyetlen, és Neve az egyetlen. A Tórában pedig az áll: Halljad Izrael, Örök Istenünk, az Örökkévaló egyetlen! (Zsoltárok 22:29., Ouádjá 1:21., Zchárjá 14:9., 5Mózes 6:4.) תמשנ Minden élőlény lelke' áldja Nevedet, Örök Istenünk, dicsőítse és magasztalja állandóan minden halandó szelleme emlékedet, Urunk! Öröktől és örökre Te vagy az Isten, kívüled nincs más Királyunk, aki megvált, megszabadít, kivált, megment és ellát irgalmában bármi baj, szorongatás idején. Nincs más Urunk, csak Te. Elsők és utolsók Istene, minden teremtmény Istene, minden történés Ura, kinek sok dicsérettel kell hódolni, mert szeretettel vezérli világát, irgalommal teremtményeit! Nem szunnyad és nem alszik az Örökתא רה ושע Edom hegyein... Jákob Ézsautól való elválásakor megígérte bátyjának, hogy majd követi őt, és meglátogatja lakhelyén (lMózes 33:14.). Ez nem történt meg, és erre mondja a próféta, hogy be fog következni a Messiás eljövetelekor, amikor a Messiás (Jákob leszármazottja) elmegy Ézsau utódaihoz, és ítéletet tart felettük a zsidókon elkövetett gyalázatokért. ״Edom hegyei” szó szerint ״Ézsau hegyei”, mivel Edom Ézsau leszármazottja. תמשנ Minden élőlény lelke... Ősrégi ima, a Jistábách áldás lírikus bevezetője. Van, aki Simon ben Sátáchnak tulajdonítja (Máchzor Vitri alapján). Egyes részeit idézi a Talmud mint olyan könyörgést, amellyel esőért imádkoztak (Bráchot 59b.), míg más helyütt (Pszáchim 118a.) ״a dal áldásának” nevezi.
