Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)

Sáchárit - Reggeli imák mindkét napra

SÁCHÁRIT / REGGELI IMÁK MINDKÉT NAPRA

75

minden napra egy máne, fele reggelre és fele estére, és még három máne, amiből a főpap vett tele marokkal az Engesztelés napján. Előző nap mozsárba tette, és alaposan megtörte, hogy a finomnál is finomabb legyen. Tizenegyféle illatszer* volt benne, éspedig hetven-hetven máne balzsam, szegfűszeg, mézga és tömjén, tizenhat-tizenhat máne mirha, cassiahéj, nárdusszár és sáfrány, tizenkét káu kosztusz, három káu illatos növényhártya, kilenc káu fahéj, kilenc káu szappanfű, három szeá és három káu ciprusi bor - ha nem találtak ciprusi bort, fehér óbort vettek negyed máne Szodomái só, egy kevés füstkeltő. A babilóniai rabbi Nátán azt mondta: egy kevés Jordán-parti pálmarügyet is tettek bele. Aki mézet tett belé, elrontotta, s aki kihagyott belőle egy fűszert, halált érdemelt.

ןבר ןועמש Rábán Simon ben Gámliél így vélekedett: a balzsam nem más, mint a gyanta, amely a fákból cseppen. A szappanfűvel bedörzsölik a szegfűszeget, hogy tétszetős legyen. Aztán ciprusi borba áztatják, hogy erős illata legyen. Erre a vizelet is jó lenne ugyan, csakhogy nem illenék vizeletet vinni a Szentélybe.

אינת Mint tanították, rabbi Nátán azt mondta: aki őrli [a fűszereket], közben ezt mondogatja: ״Finomra törd, törd finomra!” A hangos szó ugyanis jót tesz a fűszernek. Ha csak a fele mennyiséget készítették, az rendben volt. Ha harmadrészét vagy negyedrészét, arról nincs hagyományunk. Rabbi Jehudá így dönדחאו רשע םינמס Tizenegyféle illatszer... A tömjén összetevőinek azonosítása feltételezésen alapszik. A mennyiségek viszont ismertek:

Máne: kb. 450 g

Káu: kb. 1,38 I

Éfá (3 szeá): kb. 24,9 1

Szeá (6 káu): kb. 8,3 1

Hin (fél szeá): kb. 4,15 1

Iszáron (egytized éfá): kb. 2,5 1

Log: kb. 0,55 1