Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Antológia a Judaizmus témáiból - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 8. (Budapest, 2009)
Elméleti témák - 1. Zsidó történelem
A zsidó tudományok 20 vallási fanatizmus a ״ne adj hozzá”20, és nem csak a ״ne végy el belőle”21 is eredményezhet eltávolodást és elszakadást a fő vonulattól. Amit tanulmányom részére érdemes kiemelni ebből a sokat vizsgált korszakból, az az a különbség, amit a rabbinikus zsidóság keretein belül és kívül lefolytatott viták konstruktív, illetve deduktív jellegéről láthatunk. Jákov Zussmann professzor tanulmányában ezt a követkézéképpen foglalja össze22: ״Látszólag nem tér el a kumráni csoport a farizeusok bölcseinek általában vett kereteitől - hiszen hasonlítanak is a bizonyos szélsőségesebb csoportokhoz a (farizeusok) csoportján belül, amelyek szigorúbb álláspontot képviselnek, mint például Bét Sámáj csoportja... Mi az, ami egy szigorúbb álláspontú csoportot »szektává« tesz? A választ erre a kérdésre az egyik oldalról a Misna bölcsei adják meg, a másik oldalról pedig magának a (kumráni) szektának a tagjai. A Misna23 a következőket írja: »Annak ellenére, hogy ezek tiltanak, és ezek megengednek, soha nem tartózkodtak Bét Sámáj fiai, hogy Bét Hilél lányai közül nősüljenek«24... Ugyanakkor tekeresünk szerzője nyíltan deklarálja, hogy nem készek elfogadni a többség véleményét, és feladni szigorításaikat, és éppen ez okból különülnek el a nép több részétől. A szerző szavaival: »és elhatárolódtunk ezekben a dolgokban résztvenni velük és szóbaállni velük ezekről« (8, C)...” A Talmud leírása szerint25 még a korabeli Szánhedrinben is megjelentek az egyes székták tagjai és csak Simon ben Sátáchnak26 sikerült őket onnan eltávolítani. A rabbinikus zsidóság, a fariezeusok, fennmaradását minden bizonnyal - a következő alfejezetben részletezett - Rabbi Jochánán ben Zákáj fantasztikus felismerésének köszönheti. A többi szekta ugyanis nem volt képes ideológiailag megküzdeni a Szentély lerombolásával, és így különösen a szétszórattatás bekövetkezte után nem maradt fenn. A Szentély pusztulása és Jochánán ben Zákáj A mai hagyományőrző vallásos zsidóság formálásában talán legdöntőbb szerepe a Jeruzsálemi Szentély lerombolásának volt közel 2000 évvel ezelőtt. I.sz. 70-ben a római seregek lerombolták a Szentélyt és ezzel ismét veszélybe került a zsidóság szellemi-vallásos életének fennmaradása. A Szentély - ״Isten háza” — olyan központi szerepet foglalt el a szakrális életben, hogy a zsidó vallási élet szinte elképzelhetetlen volt a Szentély nélkül. A probléma térmészetesen még inkább felerősödött a Bár Kochbá felkelés kegyetlen leverésével és megtör-20 5Mózes 13:1. 21 Uo. 22 Zussmann, 1990: 36.1. 23 Talmud, Jövámot 4:1. 24 Nem csak az itt említett nösülésből, hanem elsősorban abból is láthatjuk a különbséget, hogy miután Bét Hilél véleménye lett hálácháként meghatározva, Bét Sámáj is ezt az álláspontot követte. 25 Lásd Talmud, Mögilát táánit, Tévét 28.; Szánhedrin 52b. 26 Róla Kraus, 1993: 31.1.
