Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2011)
Szimchát Tóra - A Tóra örömünnepe
A zsidó tudományok 134 Szimchát Tóra: Chászid filozófia a lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi írásai alapján A határokat nem ismerő öröm A Sátrak ünnepének hét napja alatt a szabad ég alatt álló szuka ban, r sátorban eszünk. A nyolcadik nap már független ünnep, Smini Aceret, ״az ünnepi gyülekezet nyolcadik napja”. A heti Tóra-olvasás éves ciklusa a következő napon fejeződik be, amelyet Szimchát Torának, a Tóra örömének is neveznek. Talán ez az év legvidámabb ünnepe. Hétszer táncoljuk körbe a zsinagógát a Tóra tekercseivel, és akit csak lehet, megtisztelünk azzal, hogy Torat vihet: evvel azt a köteléket erősítjük meg, amely a zsidó népet a Tórahoz és az Örökkévalóhoz köti. Ez a tánc a hákáfot. Miért marad ilyenkor a Tóra takaróban? Minden tartózkodásunk és félénkségünk feloldódik a Szimchát Torá túláradó táncában. Ilyenkor minden zsidó természetes vágyat érez arra, hogy a karjaiba vehessen egy Tóra-tekercset, és táncra perdüljön vele. Az öröm rejtett forrásai, olyan erők, melyekről tudomásunk sem volt, kerülnek felszínre ez alkalommal. Ennek a boldogságnak a forrása, egyben a figyelem középpontja természetesen a Tóra, de mégis, a hákáfot ideje alatt a Tórát egyszer sem nyitjuk ki, úgy perdülünk táncra vele, hogy takaró borítja a tekercset. Szimchát Torá idején nem is szokás tanulmányozni a Tórát, inkább ellenkezőleg: mert a Tóra tanulmányozását rendszerint fegyelmezett tanulmányi rend irányítja, Szimchát Torá alkalmával viszont olyan módon közelítjük meg, énekkel és tánccal, hogy annak úgyszólván semmiféle látható kapcsolata nincs az értelemmel. A Tóra legjava A Szimchát Torá alkalmával szokásos ünneplés oka, hogy az értelem nem az egyetlen eszköze az embernek, amellyel kapcsolatba léphet a Tórával. A Tóra egy dimenziója csak az, amit az értelem megragadhat és
