Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2011)
Szimchát Tóra - A Tóra örömünnepe
A zsidó tudományok 130 hordozzák, és a jelenlévők csókot hintenek öltözetére (amelyet héberül möilnek, jiddisül menteiének neveznek). Ugyancsak nagy tiszteletnek örvendenek azok, akik a közösséget megtisztelik azzal, hogy Tórát íratnak, és egy templomnak adományozzák. A közösség megbecsülése veszi körül őket, és a Tóra védelme alatt állnak, amint írva van: "Az élet fája ez azoknak, akik támogatják, és boldogok segítői..." {Példabeszédek 3:18.). Egyébként a két rudat, amelyekre a Tóra-tekercs fel van csavarva, a zsidó hagyomány "az élet fájának", éc chájimnak nevezi. Van, aki az örök érvényű Tóra írásával, illetve íratásával szülei, szerettei emlékét örökíti meg. A Tóra-írás módja A Tórát kóser állat bőréből készült pergamenre írja a szofér, külön erre a célra készült tintával, lúdtollal, miután megvonalazta a pergamenlapot, melyre legalább 42, legfeljebb 60 sort írhat. Megkezdése előtt arra gondol, hogy a Tóra-tekercs írásával Isten parancsát teljesíti. Ugyancsak kóser állat ereiből készült fonallal varrják össze a megírt lapokat. Az írás nagy szakértelmet igényel, mert a legkisebb hiba is érvényteleníti a Tóra használatra alkalmasságát (vagyis "kóserságát"). Isten Nevének leírása előtt a szofér megmerítkezik a rituális fürdőben (mikve). A Tóra ban 304 805 betű van. A Tóra-másolók két fő betűtípust használnak: a régebbi, úgynevezett Bét Joszéf-betűt és a valamivel újabb, Ári-féle betűt. Ezek tíz betűnél különböznek egymástól. Van még egy Valis nevű betűtípus is, amely hasonlít a nyomtatott betűkhöz. A Tóra jelentősége népünk számára A Tóra a zsidó élet alapja és lényege, létezésünk, fennmaradásunk záloga. A szétszóratás évezredeiben a Tóra fénye világította be a zsidók sanyarú életét, az üldöztetés során ez volt a világítótorony, a reménység pislákoló fénye. Az üldözött, ide-oda vándorló zsidó batyujában cipelte magával a megváltás reményét ígérő Tóra-tekercset. Ezt tanulja a zsidó gyerek hároméves korától, ezért nem volt a zsidók között sohasem analfabéta. A Tóra mint a zsidó szellemi függetlenség záloga ott volt minden kis falusi zsinagógában, ott égett a máglyákon a hívekkel együtt, amikor a "pergamen" elégett, és a betűk "az égbe repültek" {Talmud, Avodá Zárá 18a.). Napjainkban is a Tóra a zsidó identitás záloga és kezese szerte a világon, ahogy azt Száádjá gáon mondotta: Ejn umáténu elá bötorátá, "Népünk nem nép a Tóra nélkül."
