Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2011)
Szukkot - A sátrak ünnepe
A zsidó tudományok 110 ségéhez hasonlítható. Az illat a micvák beteljesítésének szimbóluma, mert a parancsolatok teljesítésére leginkább a kábálát ol, a menny igájának kérdések nélküli elfogadása indít bennünket. Minthogy gyakran nem értjük egy-egy micva teljesítésének értelmét, a megtartásuk kevesebb gyönyörűséggel jár, mint a Tóra tanulmányozása, hasonlóan ahhoz, ahogyan az ízlelés élménye valamivel teljesebb körű kielégülést szerez az embernek, mint a szaglás önmagában. Ennek a szimbólumrendszernek a kiterjesztett értelmezése segítségévei e négy fajtában négyféle embert, négyféle hozzáállást láthatunk. Az etrog azt jelképezi, aki tanulmányozza a Tórát és megtartja a parancsolatokát; a luláv azt, aki tanulmányozza a Tórát, de nem tartja meg a páráncsőlátókat; a mirtusz azt, aki megtartja a parancsolatokat, de nem tanulmányozza a Tórát; végül a fűz az olyan zsidót, aki se a parancsolatokát nem tartja meg, se a Tórát nem tanulmányozza. A teljességélményünk függ a felebarátainkhoz való viszonyunktól A luláv és az etrog micvája megmutatja, hogy egyetlen ember sem élheti át a teljességet, ha nem hajlandó túllépni önmagán, és felebarátaival közösségre lépni. Még az etrog, az a fajta, mely a Tóra tanulmányozásának és a parancsok teljesítésének erényét egyszerre szimbolizálja, sem használható a micva teljesítésére önmagában, csak ha egy kézbe fogjuk és együtt tartjuk a nála alacsonyabb rendű fűzzel. Hasonlóképpen: nem számít, milyen messze jutottunk önmagunk egyéni kiteljesítésében, nem érhetjük el a saját teljességünket sem mások segítsége nélkül. A nép egysége nélkülözhetetlen feltétele minden egyed növekedésének és fejlődésének. 172 172 A midrási magyarázat semmiképp sem úgy értendő, hogy az, aki ebbe a kategóriába tartozik, egyáltalán nem tart meg egyetlen parancsolatot sem. Épp ellenkezőleg, bölcseink azt tanítják (a Chágigá traktátus végén), hogy ״az Izraelnek még a vétkesei is oly gazdagok micvában, mint a gránátalma [magokban].” A Midrásnak ezt a kategóriáját inkább úgy kell értenünk, hogy olyan Tóra-tudósokra vonatkozik, akik az istenszolgálatukat mindenestül a Tóra tanulmányozásában való tündöklésre összpontosítják, és a parancsolatokra úgy tekintenek, mintha azok csupán eszköz volnának az áhított cél elérésére, de egyébként önmagukban nincs jelentőségük. A mirtusz és a fűz által jelképezett kategóriákra ugyanezen alapelv érvényes. Az ״íz nélkül” és ״illat nélkül” megjelölések egyike sem értendő abszolút értelemben, csak úgy, hogy ami ״illat nélküliének van mondva, annak az illata nem számottevő, nem különlegesen finom. Ne feledjük, hogy a fűz által jelképezett kategóriába tartozó zsidót hasonlítja fentebb a Midrás a gránátalmához.
