Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
6. A prófécia létezése
179 Maímonidész: A tévelygők útmutatója tárgyakról volna szó, miket az érzékek már éreztek s az érzékek útján eljutottak volna a képzelő tehetséghez, az a kifolyás szintén tökéletesíti az elmebeli tehetség működését, úgy hogy működéséből az ereményezik, hogy a valódi lét tárgyait ismerje, s hogy ezt az észleletet oly módon érje el, mintha azt elmélkedési előzmények útján fogta volna fel. Ez az igazság, melyet el kell hinnie annak, aki az igazságot vallani szereti, mert a dőlgok valamennyien tanúskodnak közösen egymásról, s utalnak közösen egymásra. Ugyanez még inkább kell, hogy álljon az elmélkedés tehetségéről. Mert valójában az intellektus kifolyása ő rá hat s az hozza őt a valóságba, s az elmélkedés tehetségétől eljut a kifolyás a képzelő tehetséghez; hogyan eredményezhetik tehát a képzelő tehetség tökéletességéből az a mérték, t. i. az észlelete annak, ami el nem jut hozzá az érzékek útján, s nem eredményezik az az elmélkedés tehetségének, hogy t. i. felfogjon valamit, amit gondolkozás, előzmények és következtetés útján fel nem fog? Ez pedig a prófécia igaz volta! s ezek a nézetek, melyekkel a próféciái oktatás jellemezhető. Hogy pedig feltétel gyanánt állítottam oda, hogy igaz próféták azok, a kikői szólok, onnan van, hogy mentségül szolgáljon nekem a harmadik osztálybeli emberekkel szemben, akiknek nincs elmélkedési tehetségük, sem tudományuk, hanem csupán képzelődések és hóbortok. Talán azon tárgyak, melyeket azon emberek észlelnek, oly gondolatok, melyekkel valaha bírtak, s miknek nyomai megmaradtak képzelő tehetségükben, mind avval együtt, ami a képzelő tehetségükben meg van, s miután sok képzelődést megszüntettek s elenyésztettek, visszamaradtak csupán nyomai ama nézeteknek, s úgy tűntek fel nekik, hogy azt vélték, miszerint azok egészen új dolgok, s oly valami, ami kivülről jött. A rájuk illő hasonlatosság; - szerintem - mintha az ember, akivel a házában jelen van ezer darab állat, aztán kiment mindegyik ki a házban volt, kivéve azt az egyetlen egyént, aki a házban levők számához tartozott; s mikor aztán magában maradt avval az egy egyénnel, azt gondolná, hogy íme most jött az be hozzá a házba, holott az nem úgy van, hanem az éppen az, mely ki nem ment. És ez egyike azon helyeknek, melyek tévedésbe ejtenek, s vesztet idéznek elő. S hány veszett el olyan, aki tisztába jönni törekedett. Ennélfogva akadsz emberekre, akik nézeteiket álmák által igazolják, melyeket álmodoztak, s azt tartják, hogy az, amit alvás közben láttak, más valami, mint azon nézet, melyet igaznak észleltek vagy hallottak ébren létök alatt. Azért nem kell az embernek ügyet vetni arra, akinek az elmélkedési tehetsége nem tökéletes, s nem jutott el az elmebeli tökéletesség végcéljához, mert az, aki eljutott az elmebeli tökéletességig, annak lehetséges, hogy eljusson más ismeretekhez, mikor az isteni intellektus kifolyás reá. S ez az, aki igazi prófétá, ami már meg lett fejtve a271 ״a próféta az, kinek bölcsességgel telt szíve van"-féle mondattal, amellyel az van mondva, hogy az igazi próféta bölcs szivű". Ezt is szükséges tudni. 2. rész 41-42. fejezet 2. rész 44. fejezet Isten szavának felismerése a próféta által A prófécia végbe megy látomásban vagy álomban, amint már több ízben fejtegettűk és nem kell azt mindig ismételni. Most azt mondjuk, hogy mikor a próféta prófétizál, lehet, hogy képletet lát, amint azt többször fejtegettük, lehet, hogy az Istent látja, próféciái látomásban, ki vele szól, amint Jesájá mondja:272 "Hallottam Isten szavát, 271 Zsoltárok 90:12 272 Jesájá 6:8.
