Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
6. A prófécia létezése
175 Maimonidész: A tévelygők útmutatója sége és helyzete tekintetében, és akit bánnely tag részéré nem akadályoz semminemű vegyüléki akadály. Ugyancsak ezen egyén tanulmányoz és elmélkedik, míg a lehetőségből átmegy a valóságba, mire aztán emberi ésszel a maga tökéletességében és teljességében és tiszta és egyenlő emberi erkölcsökkel bírni fog, aztán minden óhajtása oda fog irányulni, hogy ezen mindenség titkait és okait megtudja, az ő gondolkozása mindég csak magasztos tárgyakra lesz fordítva, törekvése tárgyait pedig Isten megismerése és műveinek megfigyelése, valamint mind az fogja képezni, melyet e tekintetben hinni kell. Kell továbbá, hogy állati dolgok tekintetében megszűnt legyen nála minden gondolkozás és áhítozás, értem az étel, ital és közösülés utáni hajhászatot, általában véve a tapintás érzékét, melyre nézve Aristoteles Ethicájában fejtegeti, hogy az szégyenünkre válik. És milyen helyes az, amit mond! Mert igazán szégyen az, mivel mi azzal csak azért bírunk, mert állatok vagyunk és semmi egyéb mint a többi barom, s nincs benne semmi emberi. Ami pedig a többi érzéki gyönyöröket illeti, mint például a szaglást, a hallást, a látást, habár azok testiek is, mégis akad idő, melyben az embernek gyönyöréül szolgálnak, amennyiben ember, amint azt Aristoteles fejtegeti. Már kiterjedt az értekezés oly dologra is, amely nem tartozik a tárgyhoz, hanem hát szükség volt rá, mert kiváló bölcsességü emberek gondolatai igénybe vétetnek gyakran ezen érzék gyönyöre által s áhítoznak utána, s mégis csodálkoznak rajta, hogy ők hát miért nem próféták, lévén a prófécia valami, ami a természetben van. Hasonlóképpen illő, hogy azon egyénnél megszűnt legyen a gondolkozás és áhítozás nem igazi tisztségek után, értem az uralkodási vágyat, a nép által való dicsőíttetést, a reá halmozandó kitüntetéseket, a neki teendő szolgálatot csak is önmagáért. Mert az embereket viszonyaik szerint kell tekinteni, amennyiben ama viszonyaikhoz képest kétség kívül olyanok ők, mint a barom vagy állat, melyekkel a magának élő tökéletes ember más tekintetben nem gondol, ha ugyan gondol velük, minthogy közütük az erőstől, mely árthat, ha véletlenül találkozik vele, megmeneküljön, vagy hogy hasznot húzzon belőle, amennyiben belőlük hasznot húzhat, ha bármiképpen szüksége van rá. S az az egyén, mely ily tulajdonságokkal bír, kétségkívül, hogy képzelő tehetsége a lehető legtökéletesebb módon működik, s az intellektusból rája elmebeli tökéletessége szerint kifolyik - csakis nagyon csodálatos isteni dolgokat fog felfogni, s nem fog más egyebet látni, mint Istent s az Ő angyalait, s nem fog képzelhetni mást s nem lesz neki tudomása másról, mint oly dolgokról, melyek igazságon alapuló nézetek s az embereknek egymás közti viszonyait szabályozó módszerek. Tudva levő, hogy ama három tárgy, melyet együvé foglaltunk, ugyanis az észbeli tehetség tökéletessége a tanulmányozás segélyével, a képzelő tehetség tökéletessége teremtésénél fogva, aztán az erkölcsök tökéletessége a testi gyönyörökre való gondolás megszűntével, s az esztelen és rossz nagyságra áhítozás abbahagyásával. Ezekre nézve a tökéletesek között nagy fölénye van az egyiknek a másik felett. És ezen a három tárgy mindegyikére vonatkozó fölénynek megfelel mind a prófétáknak egymás feletti fölénye rangfokozat tekintetében. Tudod, hogy minden testi erő gyöngül, lankad és rosszabbodik bizonyos időben, más időben meg fölépül. Ez a képzelő tehetség kétségkívül testi erő. Ezért találod, hogy a próféták prófétiája megszűnik a gyász vagy a harag s ehhez hasonló időben. Hiszen ismered abbeli mondásukat: ״A prófécia nem jelentkezik sem szomorúság sem tétlenség közben s hogy Jakob ősatyánk nem részesült prófétiában, gyásza összes napjai alatt, el lévén foglalva képzelő tehetsége József veszteségével, továbbá hogy Mózes tanítónk nem részesült prófétiában, amint az előtt részesült, a kémek szerencsétlen ügye után, míg csak ki nem veszett volt az egész pusztai nemzedék, mert hát ellankadt azoknak elviselésében nagy zúgolódásuk következtében, jóllehet hogy ő nála nem volt a képzelő
