Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)

6. A prófécia létezése

6. A prófécia létezése 168 csolatára és a túl világi boldogságára utal. Ismáéllel nem kötött szövetséget, sem Ézsauval, még ha boldogok is lettek. E föld miatt volt ellenségeskedés Jákob és Ézsau között az elsőszülöttséget és áldást illetően, míg el nem lett vetve Ézsau, ereje ellenére is, Jákobbal szemben, bár ő gyönge volt... Vajon látod-e, hogy Ábrahámot, amikor tekintélyes lett és kapcsolatban kellett lennie az isteni renddel, mert a választottak magja lett, hogyan hozták országából erre a helyre, hogy itt érje el a tökéletesség teljességét? A földműves is így találja meg a jó gyümölcsű fa gyökerét a pusztaság földjében és szállítja át a jó földbe, melynek felada­­ta, hogy ilyen gyökereket teremjen és növeljen nagyra, de már nem pusztai, hanem kerti növényként, hogy immár bőven termő legyen, miután keveset termő volt, az is az időtől és a helytől függően. Ekként maradt meg a prófétaság is [Ábrahámj utódai közt Erec Jiszráélben, számosak lévén, mindaddig, ami Erec Jiszráélban maradtak és amíg a segítő körülmények is megvoltak: a tisztaság, az istentiszteleti cselekmények, az áldozatok, és főként a Sechina. 3. értékezés A zsidó jámbor nem aszkéta 1. Mondta a rabbi: Isten kiválasztott szolgája nálunk nem vonul el a világtól, ne­­hogy a világ és maga számára teher legyen. Nem gyűlöli saját életét, amit pedig Isten jóságában adott neki, hogy megerősítse ígéretét: napjaid számát teljessé teszem és soká­­ig fogsz élni. O tehát szereti a világot és a hosszú életet, mert ez teszi lehetővé, hogy elnyerje a túlvilági [életet]. Minél több jót tesz, a túlvilági javaknak annál magasabb fokát nyeri el. Vágya persze az, hogy elérje Chánoch rangját - róla mondatott: Chánoch Istennel járt251 - vagy Illés rangját, aki mindentől megszabadult, hogy elkülönülhessen az angyalok társaságával. Nem érzi magát elhagyottnak egyedüllétében és magányában, hanem inkább a tömegben szorong és elhagyatott, mert nélkülözi az őt az evéstől és ivástól megszabadító égi királyság látványát. A hozzá hasonlóknak való a tökéletes ma­­gány, de ők talán még a halált is kívánják, ha elérték azt a végső fokot, ami után már nincs további szint, amire még vágyni lehetne. A tudósok és a filozófusok is szeretik az egyedüllétet, hogy gondolataik tiszták le­­hessenek, következtetéseikkel helyes konklúziókra jussanak és világos tudásra tegyenek szert ott is, ahol még kételyeik maradtak. Ennek ellenére találkoznak tanítványaikkal, akik ösztönzik őket a további kutatásra és a tanulásra, mint ahogyan azok is, akik a va­­gyónt gyűjtik, nem szeretnek másokkal foglalkozni, mint akik velük kereskednek és velük együtt gazdagodnak. Ezt a fokot érte el Szókratész és a hozzá hasonlók. Ezek olyan személyek, akiknek a rangjára ma senki sem vágyhat. De bizony amikor az Istenség a szent földön, a profé­­taság fölvételére kész nép között lakozott, akkor voltak olyan természetű emberek, akik nem teljesen magányosan, hanem a hozzájuk hasonlókkal összejőve elvonultak a pusz­­tába és egymást segítették a Törvény megismerésében, valamint olyan cselekedetek végrehajtásában, amelyek közelebb vitték őket a szentség és a tisztaság rangjához. Ők voltak a próféta-iijak. 251

Next

/
Thumbnails
Contents