Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
11. Jutalom és büntetés 268 megcselekedte, amint mondatik arról, aki meg tud menteni valakit a haláltól, és azt tenni tartózkodik, hogy ő azt megölte. íme tehát világos, hogy valamennyi nézet szerint nem hozathatik viszonyba a nemléttel valamely cselekvőnek a cselekvése, de igen is mondhatni, hogy valaki véletlenből megcselekszi a hiányt, amint fejtegettük. Amit azonban valamely cselekvő valójában megcselekszik, az szükségképpen létező valami, legyen a cselekvés bármilyen, minden esetre létezővel áll viszonyba a cselekvése. S emez előzetes figyelmeztetés után vissza kell emlékezned arra, a már meg lett fejtve bizonyíték útján, hogy a rosszak csak rosszak más tárgyhoz való viszonyban, s mindaz, ami valamely létezővel való viszonyában rossz, az azon tárgy nemlétéből vagy körülményeinek valamely kedvezőjének nemlétéből áll. S azért mondották ki általános jellegű tétel gyanánt, hogy a rosszak valamennyien hiányok. Az embernél péld. a halál rossz, mely azonos nemlétével, szintúgy betegsége, vagy szegénysége, vagy esztelensége mindezek rá vonatkoztatva rosszak, s mind ezek képességek hiányai. S ha figyelemmel vagy ezen általános tétel egyes részleteire, úgy találod, hogy egy sem hiányzik belőlük, hacsak nem annál, aki nem képes megkülönböztetni a hiányt a képességtől vagy a két ellentétet, vagy aki nem ismeri a dolgok természetét, mint péld. az, aki nem tudja, hogy az egészség általában egy bizonyos ellensúly, s hogy ez egy neme a viszonyosságnak, s hogy e viszonylat hiánya általában véve a betegség. A halál pedig a formának a hiánya viszonyítva az élőhöz. Ugyancsak mind az, ami elvész a többi létezők közt, annak elveszte annyi mint formájának a hiánya. S mind ezen előzetek után köztudomásúvá lesz, hogy Istenre vonatkozólag nem mondatik egyáltalán véve, hogy ő a rosszat megcselekszi valójában, azt akarván mondani, hogy neki már kezdetben szándéka volna a rosszat megcselekedni. Az nem járja. Hanem összes cselekvései a tökéletes jó, mert ö nem tesz egyebet mint a létet, minden lét pedig jó, míg valamennyi rossz - nemlét, melyre nem vonatkozik cselekvés, hanem csak abban a tekintetben, amint fejtegettük amennyiben t. i. anyagot létesít avval a természettel, mely neki megfelel, már t. i. akként, hogy vele össze van kötve örökre a nemlét, amint már tudva van, s ez által oka lesz minden romlásnak s rossznak. Következetesen mindazt, minek a teremtő nem létesített ilyen anyagot, nem éri a rosszak valamelyike. Ennélfogva Isten igazi cselekvése csakis a jó, miután az a lét. S ezen okból mondja a könyv, mely a világ sötétségét felvilágosította:466 "És látta vala Isten mind azt, amit megcselekedett: s íme igen jó volt" úgy hogy még ez az alantas anyag is, mely úgy ahogy az van, össze van kötve a nemléttel, alávetve a halálnak, és minden rossznak - szintén jó, tekintve a keletkezés állandóságát, és a lét váltakozó módon való folytonosságát. Ezért magyarázza R. Méir: "íme igen jó" így: "Igen jó a halál" az eszmének megfelelelően, amelyre figyelmeztettünk. Jól emlékezzél mind arról, amit mondottam e fejezetben, és értsd át, akkor majd világos lesz előtted mind az, amit prófétákés bölcsek mondottak, hogy minden jó egyenesen Isten cselekvéséből származik. Berésit rabbában ily kifejezés fordul elő: ״Semmiféle rossz nem jő felülről.” 3. rész 11. fejezet A ״rossz", amelyet emberek okoznak egymásnak Eme nagymérvű rosszak, melyeket az emberek szándékaik, szenvedélyeik, nézeteik és hittételeik szerint egymásnak okoznak, valamennyien szintén a hiányból folynak, a mennyiben az esztelenségből, értsd a tudás hiányából származnak. Valamint a vak, látás 1 Mózes 1:31.
