Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
269 Maimonidész: A tévelygők útmutatója hiányában mindig botlik magát megsebzi, s máson is sebet ejt, nem lévén mellette ki az utat mutatná, úgy az emberek osztályai, mindegyik a maga esztelensége szerint okoz magának és másnak is, emberi nem egyedeihez viszonyítva, nagymérvű rosszakat. S ha tudással bírnának, mely oly viszonyban áll az emberi formáthoz, mint látás tehetsége a szemhez, meg volnának akadva úgy önmagának, mint másnak ártani, mert az igazság ismerete következtében megszűnik a gyűlölet és a civakodás, s eleje vétetik az emberek kölcsönös megkárosításának, mint ezt kilátásba helyezte a próféta: "A farkas a báránynyal tanyázik, és a párduz és a kecske egymás mellett hevernek, és a tehén és medve együtt legelnek, és a csecsemő játszik" stb.467 Aztán felhozza az okot, mondván: hogy a gyülölkedés, civakodás és hatalmaskodás megszűnésének oka akkoriban az embereknek igazi Istenismerete lesz, amint mondja: "Nem fognak rosszat cselekedni, s nem fognak kihágásokat elkövetni az én egész szent hegyemen, mert telve lesz a föld istenismerettel, miként a vizek a tengert borítják." Ezt jól jegyezd meg. 3. rész 12. fejezet Miért több a rossz, mint a jó? Sokszor eszébe jut a köznépnek, hogy a világbban a rosszak nagyobb számmal vannak, mint a javak, úgy hogy ez eszme megfordul a legtöbb nép irataiban és dalaiban azt vitatván, hogy ritka eset találni ezen a világon valami jót, míg ellenben a rosszak nagy számmal vannak és tartósak. S ez a téveszme nem csak a köznép közt, de annál is ]étezjk, aki magát okosnak tartja. Al-Razinak van egy híres könyve, úgy nevezi, hogy ״A1 Illahiyyath", amelybe őszszefoglalta balgaságai és hóbortjainak nagy részét, köztük az az eszme, melyet kigondőlt, t. i. hogy a rossz a világban nagyobb számmal van, mint a jó, mert ha összehasonlítód az ember jólétét és a jólét közben érzett jó kedvét az őt érő fájdalmakkal, nehéz szenvedésekkel, bajokkal, bénulásokkal, zaklatásokkal, gondokkal és csapásokkal, úgy fogod találni, hogy tekintve létét, értem az ember létét, az rá nézve büntetés és nagymérvű rossz. S azon van, hogy igazolja e nézetet, felsorolván eme rosszakat egytőlegyig, hogy ellene mondjon annak, amit az igazság emberei az Örökkévaló jótéteményeiről és nyilván való jó indulatáról vélnek, s hogy Isten kétség kívül a legtökéletesebb jó, s hogy mindaz, mi tőle ered, feltétlen jó. S ez egész tévedés oka, hogy ez esztelen s a köznépből való hozzá hasonlók nem tekintették másképp a mindenséget, mint az egyes ember szempontjából, s így azt képzeli minden bolond, hogy a mindenség csak ő miatta létezik, mintha nem is léteznék más valami mint ő. S ha valami megesik rajta, ami akaratával ellenkezik, azt követkézteti, hogy az egész lét rossz, azonban ha az ember a létet kutatása és elmélkedése tárgyává tenné, s felismerné, hogy mily csekély része van benne, világos és nyilvánvólóvá lenne előtte az igazság. Mert a feltűnő esztelenséget, melyben az ember a világban létező rosszak sokasága tekintetében leledzik, nem állítják sem az angyalok, sem a sphaerák és csillagok, sem az elemek s a belőlük összetett ásványok vagy növények, sem végre az élő lények nemeire való tekintettel, hanem egész gondolkozásuk csak az emberek egyedeinek egy bizonyos részére terjed ki. Ha most valaki ártalmas ételekből eszik, úgy hogy bélpoklossá lészen, elámulnak rajta, hogy esett meg rajta ez a nagy baj, s hogy létezhetik ez a rossz. Szintúgy csodálkoznak rajta, ha valakinek gyakori nemi közösülés következtében szemei gyengülnek, s megütköznek rajta, ha az illetőt vakság éri. Ehhez 467 Jesájá 11:6., 8.
