Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
253 A zsidó tudományok Ráv Szöádjá Gáon: Emunoí vödéot: Hittételek és elvek könyve Az isteni parancsok és a szabaakarat 4. értékezés 3. fejezet Miután az [isteni] igazságosság jellegéről a fenti kérdéseket kifejtettem, azt mondóm: Mi példázhatná jobban a Teremtő igazságosságát és az ember iránti gondosságát, mint az, hogy megadta neki a képességet és a lehetőséget arra, hogy megcselekedj e azt, amit [Isten] neki parancsolt, és hogy tartózkodjon | mind ]attól, amit számára megtiltott. Ezt [pedig] mind az értelem, mind a szent könyvek igazolják. Ami az értelmet illeti, a Bölcs senkit sem terhel olyan dolog [elvégzésével], ami nincs módjában, vagy amire képtelen. A szent könyvekben pedig [ilyen állítások találhatók]:434 "Én népem, mit vétettem ellened, mivel bántottalak? Felelj nekem!", vagy:435 "De akik az Úrban bíznak, erejük megújul", ezenkívül:4'6 "Hallgassatok rám, szigetek! újuljon meg a nemzetek ereje!", valamint:437 "...és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk!". Azt is felismertem, hogy a [cselekvésre való] képességnek meg kell előznie a esclekvést úgy, hogy az embernek olyan helyzetben kell lennie, hogy a cselekvés elvégzésének és el nem végzésének [a lehetősége] egyensúlyba kerüljön. Hiszen amennyiben a [cselekvésre való] képesség egyidejű lenne a cselekvéssel, akkor mindkettő a másik oka lenne, vagy egyik sem lenne a másik oka. [Ez pedig lehetetlen, hisz a képesség a cselekvés oka, és nem fordítva.] Amenynyiben viszont a [cselekvésre való] képesség a cselekvés után következne, úgy az ember képes lenne "visszacsinálni" azt, amit már megcselekedett, ez pedig lehetetlen, s ami előtte állt [ti. hogy egyidejűek], az is lehetetlen. Szükségszerű tehát, hogy az ember [cselekvésre való] képessége cselekvését megelőzze, hogy ezáltal olyan helyzetbe kerüljön, hogy Urának, az Istennek a parancsolatait teljesíthesse. Azt is [szükségesnek] látom kijelenteni, hogy amint cselekvésnek minősül az, ha az ember megtesz valamit, éppúgy az is [cselekvésnek minősül], ha valaminek az elvégzésétől tartózkodik, hiszen a cselekvés el nem végzése annyit tesz, mintha az ellenkezőjét cselekedné. S ez nem hasonlítható a Teremtő [esetéhez], dicsőíttessék és magasztaltassék, mikor nem teremt dolgokat, hiszen már kifejtettük, hogy ez utóbbi nem minősül cselekvésnek. [156] Hiszen mikor a Teremtő tartózkodik attól, hogy testekét és egyéb ehhez hasonló dolgokat teremtsen, annak nincs ellentéte. Ami viszont az embert illeti, az ö cselekvései a járulékos tulajdonságokra terjednek ki, s ha tartózkodik valami elvégzésétől, azt csak azért teszi, mert [helyette] a vele ellentétes cselekedetet 434 Michá 6:3. 435 Jescgá 40:31 436 Uo. 41:1. 437 Michá 2:1.
