Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
11. Jutalom és büntetés 254 választja. [így] ha nem szeret, akkor gyűlöl, és ha nem elégedett, akkor elégedetlen, s a kettő között [köztes] állapotot nem találsz. A szent könyvek erre vonatkozóan azt mondják:43s "őrizzétek meg, amiket elrendeltem, és semmit ne kövessetek el azok közül az utálatos szokások közül, amelyeket előttetek elkövettek", valamint:4'9 "nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak". Szeretném még elmagyarázni azt is, hogy az ember csak úgy cselekszik valamit, ha szabad választási lehetőséggel rendelkezik. Hisz lehetetlen az, hogy olyan [ember] cselekedjen, akinek nincs szabad döntési lehetősége, vagy aki ezt nem gyakorolja. [Mindezt azért mondtam el,] mert azt látjuk, hogy a törvény nem ró ki büntetést arra, aki valamilyen megvetendő dolgot gondatlanságból követett el. S nem azért [nem bünteti], mert [az elkövető] nem rendelkezik szabad választási lehetőséggel, hanem azért, mert nem ismerte [a tiltás] okát és indokát. A véletlen emberölés [esetében például |44n a szabad választási lehetőséggel rendelkező [elkövető] szándéka a favágás2, csupán az óvatosságról feledkezett meg. A szombatszegőnek pedig438 439 440 441 a fagyűjtés volt a szándéka, csak éppen megfeledkezett arról, hogy azt szombati napon tette. 4. értékezés 4. fejezet A szabadakarat teljessége Ezek után azt mondom: a Teremtő, magasztaltassék fensége, semmilyen módon nem avatkozik bele az emberek cselekedeteibe, sem az [iránta való] engedelmességre, sem az engedetlenségre nem kényszeríti őket. Ezt én mind az érzékek [által szerzett tapasztalatok] útján, mind értelmi [következtetés] útján, mind a szent könyvekből, mind pedig a hagyományból bizonyítani tudom. Ami az érzékek [által szerzett tapasztalatot] illeti, úgy találtam, hogy az ember azt érzi önmagával kapcsolatban, hogy képes a beszédre és képes a hallgatásra, képes arra, hogy valamit megfogjon, képes rá, hogy elengedje, s nincs tudomása semmilyen más erőről, amely akaratát korlátozná. Csak annyi a dolga, hogy értelmét követve cselekedjen, s ha így jár el, akkor okos, ha pedig nem, akkor ostoba. Ami az értelmi bizonyítékot illeti, a korábbiakban már érvekkel igazoltuk azon állítás hamis voltát, [157] hogy egyetlen cselekedet két cselekvőhöz lenne köthető. S ha valaki úgy véli, hogy a Teremtő, dicsőíttessék és magasztaltassék, bármire is kényszeríti szolgáját, az egyazon cselekedetet máris mindkettőjükhöz hozzákapcsolta. Ezenkívül amennyiben [Isten a szolgáit] bármire is kényszerítené, úgy mind parancsa, mind tiltása értelmét vesztené, s az is lehetetlen lenne, hogy [olyan tettért, amelyre kényszerítette szolgáját,] büntetést szabjon ki rá. Ezenkívül ha az emberek [isteni] kényszer hatására cselekednének, hívőnek és hitetlennek egyaránt jutalom járna, hisz mindkettő azt cselekedte, amire késztették. Olyan ez, mintha egy bölcs ember két munkást fogadna fel, az egyiket azért, hogy építsen, a másikat pedig azért, hogy romboljon, s mindkettőjüknek bért kellene fizetnie. Másrészt, ha az ember cselekedeteiben kényszer alatt állna, akkor [minden bűn] megbocsáttatna, hiszen magától értetődik, hogy az ember nem képes Ura 438 3Mózes 18:30. 439 Zsoltárok 1 19:3 440 5Mózes 19:5. 441 4Mózes 15:32.
