Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
III. Rész. Berlintől Hamburgig. Az első reform-konzervatív zsidó vallási polémia Európában, a rabbinikus irodalom tükrében
Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig 98 Annak ellenére, hogy Libermann ténykedése egyedül a Nogá cedek megjelenése kapcsán merül fel, személyének jelentőségét nem szabad alábecsülnünk, hiszen ő az, aki a Nogá cedek és az Or nogá megjelentetésével megteremtette a reformideológiát támogató és ellenző, szerteágazó irodalom alapjait. Szerepének jelentősége miatt érdemes az általa használt és a későbbi szerzők áltál is előszeretettel alkalmazott, elvi alapokat részletezni. Libermann látszólag háláchikus, kabbalisztikus, filozofikus forrásokkal alátámasztott, ״populista”, jelszavakkal ékesített ideológiája három alapelven nyugszik. Első alapelve a középkori nagy zsidó gondolkodók intellektuális elmélkedéseinek gyakorlatias ideologizálása.25 Libermann a hagyomány semmibevételének okát, annak állítólag irracionálisan merev mivoltában látja. A megoldás szerinte nem más, mint a filozófia nagy tömegek számára való terjesztése, amely által a szívek ismét jó útra fordulnak. Ezáltal az, ami a középkorban a legmagasabb szellemi kiváltságok intellektuális elméikédése volt, a vallás jelenlegi intézményeitől változásokat és könnyítéseket követelő ideológiává formálódhat. Libermann szemléletmódja szerint a gyakorlati parancsolatok nem képeznek abszolút köteléket, hiszen ״csak azzal a céllal adattak, hogy rendet és békét teremtsenek”. Második alapelve - megint csak állítólagos teológiai forrásokra hivatkozva - az, hogy az ״idő és a nemzedék szelleme”26 meghatározó értékű a döntvények és engedmények meghozatalában. Nézete szerint ez nem hogy nem ellenkezik a háláchával, hanem ráadásul ez a háláchá alapja, hiszen a háláchá mai formája is annak az évezredes törekvésnek köszönhető, amellyel azt az adott kor szelleméhez próbálták igazítani. Más szóval a reform nem hogy nem ellentétes a háláchával, hanem éppen abból nyeri legitimációját.27 Harmadik alaptétele inkább aktuális, mintsem elvi jellegű. Libermann a korabeli szellemi vezetés által kialakított, mindennapi vallási életforma következményének tekinti a zsidó vallási lelkesedés hanyatlását. Szerinte a rabbinikus szellemiség a kevésbé lényeges gyakorlati parancsolatokat helyezi előtérbe a valóban fontos magasabb rendű vallási értékek rovására.
