Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
III. Rész. Berlintől Hamburgig. Az első reform-konzervatív zsidó vallási polémia Európában, a rabbinikus irodalom tükrében
91 III. rész. Berlintől Hamburgig A felvetett változtatás és annak indoklása Az orgona használata szépen egészítené ki az áhítatos imát, és ugyanúgy, ahogy az előimádkozó szép énekkel dalol a közösség előtt, hasonló módon ez is csak növelné az áhítatot.19 A zene amúgy is kedvessé teszi az imát az emberek számára.20 Az orgona szombati használatának problematikájára megöldást jelenthet, ha az orgonán nem zsidó művész játszik. Az ortodox álláspont Probléma az orgona használatával, hogy a Szentély pusztulása óta tilos a szentélyhez hasonló templomot építeni, valamint ahhoz hasonlóan az istentiszteleten hangszeren játszani. Márpedig a hangszerek zsinagógái használata a szentélybeli hangszerhasználatra emlékeztet21. További probléma a szombat, ugyanis az orgona használata szombaton zsidó ember által szombatszegésnek számít22, ezt pedig azzal sem lehet kiküszöbölni, ha nem zsidó művész23 játszik a hangszeren.24 Ugyanis annak ellenére, hogy a szombati munkatilalom nem kötelező a nem zsidókra, mégis tilos nem zsidót olyan munkavégzésre felkérni, ami zsidó ember számára tilos lenne25. Az orgona használatának fő (és egyben rejtett) célja a nem zsidó szokásokhoz való hasonulás,26 amely így akkor is tilos, ha más konkrét kivetnivaló nem is lenne vele.27 A NŐK ÉS FÉRFIAK KÖZÖTTI ZSINAGÓGÁI ELVÁLASZTÁS ELTÖRLÉSE Az eredeti gyakorlat Évezredek óta a hagyományos zsidó közösségek zsinagógáiban szokás, hogy a nők és férfiak elkülönítve imádkoznak. A szokás eredete a II. Szentély idejére vezethető vissza. Ugyanis már a Misna28 is említést tesz arról, hogy a Szentélyben a vízöntés29 ünnepsége idején különválasztották a nőket a férfiáktól. Az elválasztás célja nem más, mint a szemérmetlenség elkerülése.30
