Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
I. Rész. Az Írott Tan és a Szóbeli Tan
2. FEJEZET A Szóbeli Tan A MAGYARÁZAT SZÜKSÉGESSÉGE A zsidó vallás felfogása szerint, a Tóraadás isteni megnyilatkozásának pillanatától fogva, a Tóra törvényeinek hitelességéhez nem fér kétség. így aztán elképzelhetetlen az ember általi változtatás a Tóra törvényein, mégis az emberi racionális gondolkodás és az annak segítségével tett következtetések az írott Tan megszületésével egyidős, létfontosságú alkalmazások. Mint minden jogrendszerben a jogalkotó - a mi esetünkben Isten - nem írja és nem is írhatja le az összes lehetséges precedenst, hanem általános irányvonalakat ad meg, melyeket ״a törvényhozónak” - a mi esetünkben a törvényt tanulmányozó bölcseknek, rabbiknak - kell az egyes precedensekhez igazodva szabályokká alakítani1. Különösen így van ez a gyakran szűkszavú Tóra esetében. A Tóra nem egy helyen tömör és elvont törvényeit kénytelenek vagyunk magyarázni, ha azt a gyakorlati életre valóban kitérjedő szabályozássá akarjuk tenni. Ahhoz például, hogy a ״Ne dolgozz szombaton” parancs2 valós alkalmazható gyakorlattá legyen, fontos meghatároznunk, hogy a Tóra szerint mi a munka. A Törvény alkalmazásához szükséges értelmezés és a le nem írt részletek kikövetkeztetése adja a Szóbeli Tan szükségességét és tartalmának gerincét. AZ ÉRTELMEZŐK A Tóra magyarázása és értelmezése a Tannal foglalkozó rabbik és bölcsek feladata, amiként a Tóra is mondja3: ״Te pedig cselekedjél amaz ige szerint, amelyet tudtodra adnak arról a hely
