Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
I. Rész. Az Írott Tan és a Szóbeli Tan
1. FEJEZET Az isteni találkozás / és az írott Tan A zsidó hagyomány és jogalkotás egyik elvi alappillére, az írott Tan (הרות בתכבש - Torá söbichtáv) és a Szóbeli Tan (הרות לעבש הפ - Torá söbáál pe) fogalma. A zsidóság egységességének vizsgálatakor lényeges e fogalomkör ismerete. Ahhoz pedig, hogy ezt az alapvető jogalkotási axiómát jobban megértsük, fontos a zsidó nép kialakulásának és azon belül is a Tóra isteni törvényének áttekintése, hagyományos történetének bemutatása. Át kell tekinteni a zsidó jogalkotás hierarchikus felépítésének kialakulását és fejlődési szakaszait is. Köztudomású, hogy a zsidó nép a Biblia szerint a héber törzsekből, Ábrahám leszármazottaiból az egyiptomi kivonulással és azt követően a közös vallás megformálásával született meg. Az egyiptomi kivonulás után - a Biblia szerint - a zsidók 50 nap felkészülés után a Szináj-hegy lábánál az isteni kinyilatkoztatást ״saját szemükkel látva és hallva”1 vették át a Tízparancsolatot, amely a Tóra és a zsidó vallás (később az egész keresztény kultúra) alapja. A zsidó hagyományban ezt a pillanatot nevezzük a Tóraadás pillanatának (הרותןתמ), a vallás szerint ugyanis ennek az eseménynek nem csak a Tízparancsolat ismertetése volt a célja. Ezzel az ״Isten-ember” találkozással alapozódott meg az egész zsidó jogalkotás elmozdíthatatlan isteni mivolta. A zsidó hagyomány úgy tekint erre az aktusra, mint amelyben valójában - potenciálisan - megadatott az egész zsidó jogalkotás, a későbbi nemzedékek törvényeivel és rendeletéivel együtt2. A Midrás3 szerint4 a Szináji Kinyilatkoztatáskor két Tóra is adatott a zsidó népnek: az egyik az írott, a másik a Szóbeli Tan. Mit is jelent valójában, és hogyan kapcsolódik egymáshoz ez a hagyományos zsidó forrásokban oly sokat emlegetett írott és Szóbeli Tan? Hogyan értékeli ezek hierarchiáját a vallásos gon
