Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
Historiográfiai bevezetés
Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig 12 A kérdés így mindig az, hogy hol van az a pont, ahol egy adott vallás továbbfejlődött verziója már annyira megváltozik, hogy az már nem nevezhető az adott vallás fejlettebb változatának, hanem egy új vallásnak. Nyilván nemcsak a vallásokra igaz ez, hanem így van ez mindennel a világon, hiszen létünk ok-okozat szerkezetében mindig kétséges, meddig tart valaminek a továbbfejlődése, és mettől fogva számít az okozat egy új és önálló entitásnak. A legtöbb esetben a határvonalat nem tudjuk élesen meghúzni, így az okok és az okozatok egy idő után összemosódhatnak, az eredeti elvész és átformálódik valami újjá, de mássá. A zsidó vallás különlegessége az, hogy képes volt az évezredek során folyamatosan nagy rugalmassággal alkalmazkodni, és mégis megtartani eredeti alappilléreit. A zsidóságban az eredeti kiindulópont sohasem veszett el, az okból nem lett okozat. A KONZERVATÍV-REFORMER ELLENTÉT TEOLÓGIAI ALAPJAI Doktori disszertációmban a magyar zsidóság újkori történeimének egyik legfontosabb eseményét, a 18-19. században ajudaizmusban megindult vallási reformációt, és az ennek folytán kialakult konzervatív-reformer szakadást vizsgálom. Elemzésem gerincét két - ortodox szemszögből nagyon lényeges - esemény adja. Az egyik európai diaszpóra történetében fordulópontnak nevezhető berlini és hamburgi (1815-1821) reformtemplomok megnyitása, és a körülöttük megindult polémia eseménysora. A másik, a magyar események alakulását messzemenően befőlyásoló, de kevéssé feltárt nagymihályi ortodoxrabbi-gyűlés (1865) és az ott hozott, elsősorban zsinagógái szertartásokkal foglalkozó döntvények története. Munkámban ennek a lényeges fordulatnak eddig kevéssé feldolgozott elemeire koncentrálok. Azt mutatom be, mi volt az 1868-as neológ-ortodox szakadás vallásteológiai ideológiájának alapja az ortodox világban. Milyen fogadtatásra talált a 19. században végbemenő rohamos társadalmi változások okán kiala
