Oberlander Báruch rabbi (szerk.): A rabbi válaszol. Modern kérdések, hagyományos válaszok 4 - Zsidó Ismeretek Tára 38. A rabbi válaszol 4. (Budapest, 2021)
I. rész. Kérdezd a rabbit világjárvány idején - Esküvő
89 A rabbi válaszol amíg menthető a helyzet. Intézkedéseinek hála a város minden zsinagógájában elérhető volt az emberek számára meleg étel és orvosság, ráadásul ״a rabbi úr utasítása alapján még szombaton is készítettek [meleg ételt] minden zsinagógában egy nem-zsidó által... A várósunkban is felmerült a tömegek által az az igény, hogy vezessenek egy szegény párt a hüpe alá a temetőben, de a rabbi úr ezt semmilyen körülmények között nem engedte meg és kénytelenek voltak megtartani az esküvőt a zsinagóga udvarában a régi szokás szerint”196. Litván szokás vagy USA-i szokás? Úgy vélem, mindez a rabbi saját hozzáállása volt ehhez a szokáshoz, és semmiképp nem jelenti azt, hogy az nem volt elterjedt Litvániában. Talán ezt bizonyítja a litván születésű Avrahám Eliezer Hirshovitz rabbi Ocár kol minhágé Jösururt című könyve is (aki ״is Kovna”, a litvániai kaunasiba valóként írt alá), ami Pittsburgban (USA) jelent meg 1917-ben. Ebben197 leírja, hogy amikor járvány volt a városban, akkor szögűid ként a temetőben egy szegény árva lánynak és egy szegény árva fiúnak rendeztek esküvőt, vagy ünnepélyes keretetek között eltemettek elhasznált szent könyveket (sájmesz, gnizá) és más szővegeket, amin Isten neve szerepelt. Mindkét szokást (a szent iratok eltemetését és a szegény párok kiházasítását) nagy micvának tartjuk, amikről írva van, hogy ״ezekkel kiérdemli az ember a hosszú életet. ...És jönnek a város lakói, megörvendeztetni a vőlegényt és a menyasszonyt, hogy elfelejtsék a bánatot, ami önmagában is egy nagy veszély. Illetve eltemetik az elhasznált könyveket, hogy ezzel felébresszék az Isten kegyelmét, hogy amiként mi foglalkozunk a szent, elhasznált tárgyakkal, hogy ne vesszenek el és ne szégyenüljenek meg, ugyanúgy Isten kegyelmezzen nekünk és gyerekeinken, hogy mi se vesszünk el és ne szégyenüljünk meg.” Vagyis ezek szerint egy litván szerző is tanúskodik a temetői esküvő szokásáról, ám egy kicsit fenntartással kell ezt kezelnünk, mivel a szerző ekkor már az Egyesült Államokban élt és elképzelhető, hogy olyan szokásra hivatkozik, amivel csak az USA-ban ismerkedett meg. 196 Hácfirá napilap, 1894. augusztus 6., 716. oldal. 197 42. fejezet.
