Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Mázl tov! - Mitől boldogok és minek örülnek a zsidók? Dunaparti haszid hétvége. 5777. ijár 2-4. 2017. április 28-30 - Zsidó Ismeretek Tára 32. (Budapest, 2017)
Gyermeknemzés
Zsidó ismeretek tára 34 fogadalomszegésért járó rendes áldozatot kellene hoznia [amilyen a bárány vagy a gödölye, nem pedig madarat]?127 [A Gömára előadja a Simon rabbinak tanítványai által feltett második kérdést, és a választ, amit adott:] ״És milyen okból mondja a Tóra, hogy [az az asszony], aki fiúnak adott életet, hét nap után megint egyesülhet férjével, de az az asszony, aki leánynak adott életet, csakis negyven nap múltát közeledhet férjéhez újra?128 [Simon rabbi válaszolt:] ״Mikor férfinak ad életet, akivel mindenki boldog, megbánja fogadalmát [ti. hogy nem közeledik többé férjéhez], már hét nap múltán.129 De mikor lánynak adott életet, akivel mindenki csalódott,130 a fogadalmát csak negyven nap múltán bánja meg.” Miért a nyolcadik napon van a körülmetélés? [A Simon rabbinak feltett harmadik kérdés:] 127 Amint fentebb mondtuk, a 124. jegyzetben, az asszony, ha életet ad gyermekének, vétekáldozatot hoz. A megsértett esküért bárányt vagy gödölyét visznek (lásd 3Mózes 5:5). Másutt derül ki, hogy Simon ben Jocháj rabbi maga oldotta meg a legutóbbi nehézséget, azzal, hogy kifejtette: az asszony azért nem viszi a szokásos áldozatot a fogadalomszegésért, mert a fogadalmát csak belül gondolta, de nem mondta ki hangosan. Ha pedig így van, nem olyan súlyú az eset, mint a szóval kimondott eskü esetén. Következésképp engesztelést nyerhet a keveset érő chátát madár által, és nem kell a szokásos állati chátátot vinnie (Midrás Brésit rábá 20:7., idézi az Ejn Jáákov és a Chochmát Becalél; vö. Máhársá). 12א Ahogyan a ÍMózes 12:25 ״-ben áll. 12‘J Az anyának annyi öröme van a fiú születésében, hogy rövid hét nappal a szülés fájdalmainak elviselése után már meg kívánja újítani házaséletét a férjével, hogy várandós legyen megint, és életet adjon egy újabb fiúnak (Rási). 130 Ha lány született, e hír hallatán az ember némi szomorúságot érez. mert tudja, hogy neki majd el kell szenvednie a szülés fájdalmát, mint édesanyjának is (Máhársá). Meg hát a lánygyermek szüntelen aggodalmak forrása a szülők számára, ahogyan azt a Gömára mondja (Szánhedrin 100b.).
