Oberlander Báruch rabbi (szerk.): A héber nyelv és a héberek. Dunaparti haszid hétvége. 5776. ijár 12-14. 2016. május 20-22 - Zsidó Ismeretek Tára 30. (Budapest, 2016)
Történelem
68 Zsidó ismeretek tára rása sem, bár ezek héberül íródtak. A spanyol-zsidó költészet jó része sem. (Jehuda Hálévi életművének jelentős részét a „Hétköznapi versek” alkotják!) Családi körbe tartozik viszont, hogy az askenázi zsidóknál” a más városban tanuló jesiva-növendék leveleit anyjának jiddisül, apjának héberül írta.”114 A világon 1557 es 1920 között kiadott 635 héber nyelvű sajtótermék többségét is valószínűleg családi körben olvasgatták.115 De nem a vég nélkül sorolható példák a fontosak, hanem a lényeg, amit a zsidó nyelvek legkiemelkedőbb tudósa, Max Weinreich fogalmazott meg az askenázi zsidóság nyelvhasználatával kapcsolatosan: „A választóvonal nem a szerint húzódik, hogy szent vagy hétköznapi dologról van szó, nem is a szerint, ki használja a nyelvet - tudós vagy tudatlan. A jiddis és a héber egyaránt szolgál szent és köznapi dolgok kifejezésére és mindkettő az egész közösségben. A jiddis a beszéd, a héber elvileg az írás nyelve.”116 A fentiek előrebocsátása után most megkérdezem Öntől, hébernek tartja-e az Izraelben ma használt nyelvet. Ha nem, miért nem? Ha pedig igen, miért állította, hogy a héber holt nyelv, illetve a szemünk láttára visszaszorult a szakrális szférába? 114 Max Weinreich, A jiddis nyelv története, 1. kötet, 59. oldal, jiddisül. 115 Probst, 1922. J. Fishman idézi, a Soha ne mondd, hogy meghalt! Című tanulmánygyűjteményhez írt előszavában. Hága, 1981, angolul. 116 Max Weinreich, idézett mű, 59. oldal.
