Oberlander Báruch rabbi (szerk.): A héber nyelv és a héberek. Dunaparti haszid hétvége. 5776. ijár 12-14. 2016. május 20-22 - Zsidó Ismeretek Tára 30. (Budapest, 2016)
Történelem
69 Zsidó ismeretek tára Történelem Élő nyelv, holt nyelv, szent nyelv Komoróczy Géza válasza „Nem mondtam, hogy holt nyelv” Egy történeti tanulmányom"7 kapcsán készült rádióinterjúban, melyet a 168 óra is közölt* 118, röviden szólva, arról elmélkedtem, hogy népek, nyelvek, nemzetek nem örök életűek: kihalnak, megváltoznak, s identitásuk fenntartásában a nyelv legfeljebb csak az egyik tényező lehet. Mondanivalóm, áttételesen, a magyar nemzeti tudat bírálata volt; közvetlen példáimat az ókori Keletről vettem. Megtámadta Holländer György egy mondatomat, mérgesen, hevesen és élesen, két vagy három alkalommal is: előbb az ÉS „páratlan oldal”-án119, majd két héttel később120 a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületben tartott előadásában, és végül az előttünk fekvő cikkben, melyet - úgy látszik - oly fontosnak tart, hogy már megjelenése előtt kéziratban többeknek is a kezébe adott - magam is egy ilyen kéziratos példányát láttam először. Aligha megérdemelt kitüntetés számomra, hogy hosszú heteken át foglalkoztatta őt az említett rádióinterjúnak némely - az eredeti összefüggésben csak mellékes - szava; őszinte örömet okoz, hogy ennyire fontos neki, mint egyébként nekem magamnak is, a vita tárgyául választotta téma: a héber nyelv története. Hollander, akit jóformán nem ismerek, s akinek általa és ÉS-ben fölemlített, annyi” fordítása közül, röstelkedve bevallom, én mindössze egyetlen egy rövid hírlapi közleményét láttam (hajói emlékszem, Isaac Bashevis Singer Nobel-díjas beszéde volt): nos, H. most arra érez indíttatást, hogy védelmébe vegye velem szemben a mai héber nyelvet: az ivritet. Úgy érvel ellenem, mintha a rádióban a mai izraeli hébert én holt nyelvnek nyilvánítottam volna, mintha kétségbe vonnám, 1,7 2000, 1991. szeptember. 118 1991. október 8. 119 1991. október 18. 1211 Október 30.
