Oberlander Báruch rabbi (szerk.): A héber nyelv és a héberek. Dunaparti haszid hétvége. 5776. ijár 12-14. 2016. május 20-22 - Zsidó Ismeretek Tára 30. (Budapest, 2016)
Történelem
Zsidó ismeretek tára 39 Történelem A héber nyelv története Jenny Mintz A héber - a zsidóság nyelve. Olyan láng, mely makacsul nem alszik ki. A történelem egyes szakaszaiban fényesen világít, más szakaszaiban alig-alig pislákol. De valahányszor úgy tűnik, mintha már éppen kialudna, a zsidó nép nagy levegőt vesz, és újra fellángoltatja. Immár négyezer éve, hogy a héber nyelvet használja a zsidó nép, és ma ez a nyelv erős és virul. De nehogy azt gondoljuk, mindig könnyű volt az útja a történelemben. Éppen ellenkezőleg, az életben maradása is komoly küzdelmek ára. De csodálatra méltó emberek, olyanok, mint Eliezer Ben Jehudá, megvívták a harcot. Az egész életüket odaszentelték a héber nyelv ügyének, s az ő életük követésre méltó. Miattuk lehet ma hivatalos nyelve a héber Izrael államának. De ne ugorjunk előre a történetben, hátra van még 3900 év. Bibliai vagy klasszikus héber A héber nyelv életét négy fő korszakra szokás osztani. Az elsőt nevezzük bibliai vagy klasszikus hébernek. Ebben a korszakban gyújtották meg a gyertyát, és lángja fényesen világított. A Tórát Mózes a hébernek ebben a formájában alkotta meg. A Tórában a héberek nyelvéről azt mondják, hogy „Kánaán nyelve” vagy „Júda nyelve”. A bibliai hébernek viszonylag kicsi a szókészlete, és összesen két igeidőt használ. A későbbi Palesztina területén ez volt a nép beszélt nyelve. Ez a korszak eltart i.e. a 3. századig. A korszak vége felé a héber egyre inkább kiszorult a hétköznapi használatból, a palesztinai zsidóság ugyanis áttért az arámira. A héber később sok szót és grammatikai formát kölcsönzött az arámiból. A Palesztinán kívül élő zsidóság a körülötte élők nyelvét beszélte általában.
