Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Háború és béka - Zsidók és a katonaság. Dunaparti haszid hétvége. 5775. cheshvan 7-9. 2014. október 31-november 2 - Zsidó Ismeretek Tára 27. (Budapest, 2014)
Zsidó jog és etika: zsidók a Zsidó Állam seregében
88 Zsidó ismeretek tára és szilárd!” Náftáli Cvi Jehudá Berlin rabbi szerint181 Jósua a bíró tisztét élvezte, de nem a királyét. Ha tehát így van, kérdezi a rabbi, vajon milyen alapon ruházták őt fel a halálbüntetés kiszabásának hatalmával? A Talmud kommentárja ellenére182, amely mintha arra jutna, hogy ez a kihágás igenis felségsértésnek minősül, a Hámék söálá kijelenti, hogy a válasz a vers utolsó félmondatában rejlik: „Légy erős és légy szilárd.” Jósua, bár nem volt uralkodó, főparancsnok volt, aki hadjáratot készült vezetni az ígéret földjének birtokba vételére. A főparancsnoknak bátornak és szilárdnak kell lennie. Ezen kvalitások részben attól a magabiztosságtól függenek, amely annak köszönhető, hogy a vezér tudja, parancsainak engedelmeskedni fognak, éspedig késlekedés nélkül. Az engedetlenség, a fegyelem megtörése, még ha nem is érinti közvetlenül a hadműveletet, föltétlenül demoralizáló hatással van a hadviselésért felelős vezérre, csökkenti bátorságát és szilárdságát. Az ő hatalma ellen intézett bármely kihívás hasonlóképpen gyengíti az önbizalmát. Ennek pedig azután katasztrofális következménye lesz a háború menetére, és emberéletben esett kár lesz az eredménye, éspedig elkerülhető veszteség. Ezért, mondja a Háék söálá, aki megkérdőjelezi Jósua hatalmát, agresszor (rodej), s az engedetlensége veszélybe sodorja az egész népet. Az ő megbüntetésére hozott rendelkezések Jósua bátorságát és szilárdságát vannak hivatva helyreállítani, eltávolítva a hatalma ellen kihívást intéző tényezőt. Hasonlóképpen, érvel Avinér rabbi, az engedetlenség a mai katonai hatóságok ellen büntetést érdemel. Bár ez a konklúzió nem tekinthető egyértelmű támogatott véleménynek. Meg kell jegyeznünk, hogy a Hámék söálá nem jut arra a következtetésre, miszerint a Jósua elleni engedetlenség a felségsértéssel egyenértékű volna, hanem hogy ha megtörténik, legalábbis közvetett módon fenyegetést jelent a népre nézve. Az „üldözés törvénye” arra van, hogy előzőleg elhárítson egy életveszélyt, inkább, mint hogy utólag büntesse az elkövetőt. Ha pedig így van, az alkalmazása minden helyzetben teljesen a speciális körülményektől függ. A Hámék söálá nyomatékosan kijelenti, hogy a fővezér joga halálbüntetést kiszabni csakis háború idején lehet. 181 Hámék söálá Söiltá 142:9. 182 Szánhedrin 49a.
