Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Háború és béka - Zsidók és a katonaság. Dunaparti haszid hétvége. 5775. cheshvan 7-9. 2014. október 31-november 2 - Zsidó Ismeretek Tára 27. (Budapest, 2014)
Zsidó jog és etika: zsidók nem-zsidó seregben
52 Zsidó ismeretek tára Elemzésének zárásaként a Chátám Szofér megjegyzi, hogy általános szokás volt a vallásukat nem tartók közt önként jelentkezni helyettesítőnek a sorozásra valamekkora összeg fejében. Szerinte szabad élni ezzel a lehetőséggel, mert az ilyen önkénteseket otthon sem izgatja a vallási előírások betartásának sérelme, és a hadseregben sem fogja, ráadásul, akárhogy is, valószínűleg felkínálnák szolgálataikat másoknak is. Az ilyen helyettesítő igénybe vétele általános gyakorlattá lett, és a kor realitásait tekintve a Chátám Szofér szerint az ilyen helyettesítő szolgálatainak igénybevétele a két rossz közül a kisebbik rossz választásának minősül (lüisraa sin Tins’?).81 A helyettesítő és az önkéntes jelentkező Hasonló véleményének ad hangot a Chátám Szofér egyik kortársa, a nikolsburgi Mose Lejb Zülz (meghalt 1831 )82, aki szerint a sorsolás során semmiféle kedvezésnek nem lehet helye. 1841-ben Eisenstadt Méir (1780-1854) ungvári rabbi83 a Chátám Szofér álláspontjánál is továbbmegy, szerinte nem csupán megengedhető a helyettes állítása, de egyenesen micvának számít a sorozott szempontjából. Az Imré És szerint „tökéletesen megengedett, sőt micva ilyet tenni” (p mu?»1? mxai naa mm), és az elemzés végén megismétli álláspontját, még hangsúlyosabban: „Nem csak szabad, egyenesen micvá” (mxm ima). E gyakorlat magyarázataképpen, hogy ti. miért ez a legjobb elérhető megoldása a dilemmának, az Imré És - talán naivan - a következőket mondja: a) senki sem kényszeríti a helyettesítőket arra, hogy áthágják a Tórát, b) az étkezési szabályokat nem kell föltétlenül megszegnie az olyan katonának, aki némi kényelmetlenséget vállal; és c) a szombattartás szabályainak megsértése körüli gondokat is megoldja az a körülmény, hogy a halácha megengedi a szombati fegyverviselést, bizonyos körülmények között. Az Imré És foglalkozik a katonai szolgálattal járó veszélyekkel kapcsolatos problémákkal is, de arra jut, hogy az önkéntes jelentkezést katonáskodásra nem szabad megtiltani azon az alapon, hogy az egyenlő volna az öngyilkossággal.84 De azt leszögezi az Imré És, hogy nem szabad kényszer81 Chátám Szofér responsum, VI, Likutim, 29. fej. 82 Miié döávot, 1, Chosen mispát, 4. fej. 83 Imré És responsum, Joré déá, 52. fej. 84 Lásd alább, a 98. jegyzetet.
