Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Háború és béka - Zsidók és a katonaság. Dunaparti haszid hétvége. 5775. cheshvan 7-9. 2014. október 31-november 2 - Zsidó Ismeretek Tára 27. (Budapest, 2014)
Zsidó jog és etika: zsidók nem-zsidó seregben
Katonai szolgálat a kelet-európai rabbinikus irodalomban 51 része az uralkodó adókivetés jogának, hogy az „adót” személyes szolgálat formájában kívánja. A Chátám Szofér szerint az államnak joga van katonai szolgálatot követelnie polgáraitól ( Vüia kV>)3»i p m widVd pnm oia’3 ’dd o’jm ntpx i1? pn nxxV ’ixn© ’n bői xnspnpx). A közösségnek csak azon tagjait kell felmentetni a közösségi vezetésnek e kötelezettség alól, akik a Tótárt tanulják, éspedig a halácha alapján78, érvel a Chátám Szofér, mert ők szabadok a katonai szolgálattól. Megjegyzi azt is, hogy a rabbi ságra készülőket és a rabbiként szolgálókat rendszerint a hatóságok is felmentettként kezelik, és hozzáteszi azt is, hogy ő maga is gyakran ad igazolást tanítványainak, hogy a felmentés kieszközlésében segítse őket. A Chátám Szofér sorsolás alkalmazását javasolja a zsidó közösségre kiszabott kvóta felöltésére, de hangsúlyozza, hogy méltányosnak kell lennie, és hogy mindenki, minden hadi szolgálatra alkalmas ember, akár vallásos, akár nem, legyen belefoglalva a sorshúzásba (Vra iV’tn rron ’jdV men dVd nortr marta). Nyomatékosan kijelenti, hogy tilos bárkit arra kényszeríteni, hogy egy besorozott ember helyett beálljon szolgálni, akkor is, ha a helyettesítésre kiszemelt jelölt szombatrontó, nem-vallásos ember. A Chátám Szofér szerint az ilyen kényszerítés felér a Szentírás által tiltott emberrablással, illetve a rabszolgának eladással. Ugyanakkor szerinte is szabad - sőt, ajánlatos - halasztást vagy felmentést keresni, illetve elkerülni a katonai szolgálatot, akár a megfizetett helyettes állításával, akár úgy, hogy az érintett megfizeti az elbocsátását79. Ráadásul a Chátám Szofér úgy véli, dicséretes dolog, ha minden zsidó ember segíti felebarátját a felmentés megszerzésében (iosj pno ip’i Q’D’inn VmiP’ Vm).80 78 Bává bátra 8a. 79 [Lásd még Aszód Áram Sámuel (1830-1905), később dunaszerdahelyi rabbi, 1857. levelében, Söilát Smuél responsum kötetében 31. fej. végén. A kérdést tárgyalja még Menáchem Mendel Schneerson (1789-1866), a 3. lubavicsi rebbe Cemách cedek című responsum kötetében, Jore déá 92. és 290. fej. és a Máftéchot uo., de nem egyértelmű a konklúzió. Oberländer Báruch] 80 A Chátám Szofér álláspontja semmiképpen nem számít kivételnek. Cvi Hirsch Chajes rabbi (1805-1855) például beszámol arról, hogy egy alkalommal azt tanácsolta a zsingagógának, zálogosítsák el a zsinagóga lámpáit, hogy a pénzen sorköteleseket váltsanak ki a katonai szolgálat alól. Lásd Minchát Knáot, in Kol Szifré Máhárác Hájesz (Jeruzsálem, 1958), II, 991. old.
