Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Háború és béka - Zsidók és a katonaság. Dunaparti haszid hétvége. 5775. cheshvan 7-9. 2014. október 31-november 2 - Zsidó Ismeretek Tára 27. (Budapest, 2014)
Zsidó jog és etika: zsidók nem-zsidó seregben
Zsidó ismeretek tára 47 Zsidó jog és etika: zsidók nem-zsidó seregben Katonai szolgálat a kelet-európai rabbinikus irodalomban Judit Bleich (a manhattani Touro College judaikaprofesszora) Háború: szükséges rossz A zsidó vallás - összhangban világos és egyértelmű álláspontjával, miszerint az emberi élet megőrzése szent dolog - határozottan negatívan viszonyul a hadviselés iránt, a békét tekinti ideálisnak és az emberi társadalom céljának. Bár a Szentírásban egymást érik a katonai vállalkozások leírásai, az emberi élet elvétele a háború során legfeljebb szükséges rosszként jelenik meg. Dávid királyhoz, dacára annak, hogy evilági és spirituális dolgokban is kiválónak minősült, így szólt az üzenet65: „Ne építs házat az én nevemnek, mert sok vért ontottál a földre előttem”. A végső, utópisztikus társadalomkép az írásban66 olyan, amelyben „nem emel nemzet nemzet ellen kardot, és nem tanulnak többé háborút”. A bibliai időket követően, a diaszpórába jutott zsidóság történelméből kevés olyan esetről van tudomásunk, amikor zsidók önként vettek volna részt háborúban. Csak az emancipáció kora után lesz jellemzővé, hogy zsidókat nagy számban soroznak be nem zsidó államok hadseregébe. A 20. század világháborúiban ez a szám tovább növekedett. Példának okáért az USA seregében az első világháborúban negyedmillió zsidó katona szolgált, a második világháborúban félmillió; több mint félmillió zsidó katonát soroztak be a szovjet hadseregbe a második világháborúban; a brit haderőben több mint ötvenezer zsidó katona szolgált az első világháborúban, a másodikban több mint hatvanezer. Magyarországon a k.u.k. hadseregben 300 000 magyar zsidó szolgát az első világháború-651 Krónika 22:8. 66 Jesájá 2:4.; Michá 4:3.
