Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Háború és béka - Zsidók és a katonaság. Dunaparti haszid hétvége. 5775. cheshvan 7-9. 2014. október 31-november 2 - Zsidó Ismeretek Tára 27. (Budapest, 2014)
Zsidó jog és etika: zsidók nem-zsidó seregben
48 Zsidó ismeretek tára ban. A második világháborúban kb. 200 000 magyar zsidót soroztak be munkaszolgálatosként. Mikor először lett gyakorlattá, hogy zsidó férfiakat soroznak be az európai tömeghadseregekbe (a 18. század végén, a 19. század elején), két, egymásnak igen ellentmondó nézet terjedt el a zsidó közvéleményben. A vallást szigorúan tartó, hagyományos zsidóság - amellett, hogy az emberéletet féltette, joggal - a hadviselés szörnyűségeit még komolyabbnak látta a nehézségek fényében, melyekkel a szombattartás és az ünnepek megtartása, a kósersági szabályok, a Tóra-tanulás, az ima, a szakáll- és pajeszviselés, és egyáltalán a vallás megtartása során szembesültek a katonai szolgálat során. Nem csoda, ha számukra a katonai szolgálat olyan csapás volt, amit minden áron el kellett kerülni. Ezzel éles ellentétben a zsidó népesség liberális része számára a katonai szolgálat olyan eszközt jelentett, mellyel látványosan demonstrálhatták hazafias hűségüket, s az emancipáció, a felszabadulás, a politikai egyenlőség elérése folyamatának kulcselemeként üdvözölték. Sajnos, dacára a sok hősiességnek és a kiontott zsidó vérnek, az előítéletek makacsul tartották magukat, s igen sok helyen a politikaitársadalmi egyenlőség délibábos álom maradt. A következő másfél század responsumaiban, irodalmában e két egymásnak ellentmondó irányban haladtak a fejtegetések. A legtöbb - bár nem az összes - hagyományos alapokon álló haláchikus tekintély negatívan állt a katonai szolgálathoz. A két korai responsum forrás A sorkatonai szolgálattal foglalkozó korai modem responsumok közül a két legjelentősebb Sámuel Landau (1752-1834) prágai rabbié, megjelent az édesapja, Jechezkél Landau rabbi posztumusz kiadott responsumgyűjteményében67, illetve a pozsonyi Schreiber Mózes rabbié (1762-1839)68 69. Schreiber Mózes rabbi egy másik responsuma64 a hagyományos forrása annak a döntvénynek, amely szerint a nem-zsidóknak nem szabad semmi olyan hadviselésbe bocsátkozniuk, amely nem 67 Nodá büehudá, Tinjáná, Joré déá, 74. fej. 68 Chátám Szofér responsum, VI, Likutim, 29. fej. 69 Uo., Joré deá, 19. fej.
