Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Rabbik, bírák, próféták. Dunaparti haszid hétvége. 5774. ijár 9-11. 2014. május 9-11 - Zsidó Ismeretek Tára 25. (Budapest, 2014)
Bírák és rabbik a Bibliában
80 Zsidó ismeretek tára talmudista volt, aki letért a helyes útról, és útonálló lett. Hyman bizonyítékok hosszú sorával utasítja el ezt a feltevést. Rés Lákis kiszabadult hát az „emberevő” gladiátorok karmaiból. Jochánán sógora lett, s egyhamar a Talmud-bölcsek első soraiba került. Hosszú élete során szinte példátlan hírnévre tett szert. A Talmud tanúsítja, hogy „akit láttak Rés Lákissal nyilvános helyen beszélni, az kezesek és váltó nélkül kapott kölcsönt” (Jomá 9b.). Testi ereje és bátorsága később sem hagyta el, és erről is több történetet jegyzett fel a Talmud. Rabbi Ami egyszer rablók fogságába esett, és helyzete annyira kilátástalan volt, hogy társai lemondtak megmentéséről. Rés Lákis azt mondta: „Vagy megölöm őket, vagy meghalok, de kiszabadítom Amit!” Üldözőbe vette a rablókat, és valóban megszabadította a halálra rémült talmudistát. Egy másik alkalommal mesterének és sógorának, Jochánánnak egész vagyona rablók martaléka lett. Rés Lákis utánuk eredt, és a haramiák pánik félelmükben visszaszolgáltatták a rablott holmit. (Jeruzsálemi Talmud, Trumot 8:4.) Egy egészen más szemléletű vélemény szerint Simon ben Lákis valójában sosem volt rabló: megélhetés hiányában gladiátorkodott, később pedig állami szolgálatba szegődött, és szabályos pandúr lett, aki tolvajok lefülelésével, rablóbandák elfogásával kereste kenyerét. Erre utal az a talmudi történet, amelyben Rés Lákis egy gyümölcsös őreként fugetolvajokat csípett nyakon (Moéd Kátán 17a.). Az Ocár Jiszráél Eleázár ben Simonhoz hasonlítja, akit - mint a róla szóló fejezetben olvashatjuk — a megszálló rómaiak kényszerítettek, hogy a zsidók között teljesítsen rendőri, illetve besúgói feladatokat. Ebből a helyzetből szabadította ki hősünket Jochánán, amikor feleségül adta hozzá a testvérét. A „cionista” amorita Eredeti gondolkodásmódját halála napjáig megőrizte. Sok mondásában tükröződik „előző életében” szerzett tapasztalata, a világ ismerete és a másság iránti megértés. Nagyra tartotta a betérőket, és azt mondta, hogy ezeknek több érdemük van, mint a született zsidóknak. Ezt így magyarázta: a zsidók a Sínai-hegyen vették át a Tórát, mennydörgés, villámlás, félelmetes sófárhangok zengése után. Páratlan élményük bírta rá őket a Tóra és a zsidó életszemlélet igazának elismerésére. A betérők ebből mit sem tapasztaltak, tehát világos, hogy meggyőződésből vállalják magukra a zsidóságot. Mi lehet ennél kedvesebb az Örökkévaló előtt? - kérdezi Rés Lákis... (Tánchumá, Lech 6.)
