Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Rabbik, bírák, próféták. Dunaparti haszid hétvége. 5774. ijár 9-11. 2014. május 9-11 - Zsidó Ismeretek Tára 25. (Budapest, 2014)
Proféták és profécia a Bibliában
12 Zsidó ismeretek tára amit neki parancsolok17. 19. És lészen a férfiúval, aki nem hallgat szavaimra, amelyeket az elmond nevemben, Én fogom számonkémi tőle. 20. De a próféta, aki gonosz szándékkal szól valamit Nevemben, amit nem parancsoltam neki, hogy elmondja és aki más istenek nevében beszél, az a próféta haljon meg18. 21. És ha azt mondod szívedben: Hogyan ismerjük fel az igét, amelyet nem szólt az Örökkévaló? 22. Ha a próféta mond valamit az Örökkévaló nevében és az ige nem történik meg19 és nem következik be, ez olyan ige, amelyet nem mondott az Örökkévaló; gonosz szándékkal mondta azt a próféta, ne félj tőle. 17 neki parancsolok. A próféta föfeladata nem a jövendő események előre látása és elmondása, hanem mint Mózes szellemi utódjáé az, hogy a maga korának tanítója és vallási vezetője legyen; de nem lehet elvitatni tőle a jövendölés adományát, ha ennek erkölcsi célja van. 18 a próféta haljon meg. „A szigorú büntetés el fog rettenteni mindenkit, hogy mint próféta jelentkezzék, aki nincs teljesen meggyőződve isteni hivatásáról” (Dillmann). 19 nem történik meg. A hamis próféta kritériuma - amennyiben a jövőre vonatkozó hirdetésekről van szó - az volt, hogy beteljesedett jövendölést adott-e elő vagy sem; 1. még 13:2., 6.; Jechezkél 33:33. „Az igaz próféta legbiztosabb kritériuma kijelentéseinek erkölcsi értéke” (Dummelow). Amint a királyság biztosította a nemzeti és társadalmi élet állandóságát és a papság a vallás állandóságát, épúgy biztosította a prófétai rendszer a szellemi haladást és megakadályozta a tespedést. A próféták az isteni akarat ihletett hirdetői. „A jövő események előre megmondása a legalacsonyabb foka a prófétaságnak és Izráel nagy prófétái előtt csak másodrangú fontosságú volt. Az ő céljuk volt, megérteni a szentség titkait; és arra törekedtek, hogy vezessék a népüket azon az úton, amely az emberiséget a szellemi és politikai jólét felé viszi” (Semtob ben Semtob). Azonban a próféta illetékessége nem korlátlan. Öt is köti a Tóra, amihez semmit hozzá nem adhat és belőle semmit el nem vehet, kivéve rendkívüli fontosságú időleges szükségesség esetén (horáát Síiá). Arra sem szabad vállalkoznia, hogy csakis a reá ruházott prófétai ihletettség alapján intézkedjen a törvényes ügyben. Ebben a tekintetben a bíróra kell bízni az ügyet, a bölcsre, mert csak ő van felruházva azzal a tekintéllyel, hogy a törvényt magyarázza és alkalmazza az elfogadott hagyományok értelmében. „Nem lehet ellentét próféta és pap között, amint soha nem is volt. Mint Isten törvényeinek őrzői, mind a ketten közös ideálokra törekszenek. A próféták sohasem kívánták a törvények eltörlését. Amire ők mindig törekedtek - és a legszigorúbb kritikusok is elfogadhatják ezt -, az volt, hogy csak az a szív, amely rendben van Istennel, talál helyes és illő kifejezést a jól rendezett istentiszteletben és kerülhet a szertartások útján valóban közel az Örökkévalóhoz. És a jó és igaz pap - mert voltak hamis próféták és voltak hamis papok is - sohasem fogja megengedni, hogy az alacsony erkölcsi fokon álló és gonosz tetteket véghezvivő ember abban a hitben éljen, hogy az áldozatok megvédelmezik az Ég büntetése ellen” (I. Epstein).
