Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)
Chászid filozófia
91 Chászid filozófia: Miért nem változhat a Tóra? A Tóra és a nőéi törvények két különböző célt szolgálnak A zsidó etikai és erkölcsi kódex a hét nőéi törvényen alapul, melyek természetüknél fogva a társadalom létrejöttét és annak fenntartását célozzák. Ezek a törvények szabályozzák az emberi tevékenységet és biztosítják, hogy az megfeleljen egy erkölcsös, humánus társadalom normáinak. Ezek a törvények az emberiség irányelveinek tekinthetők, és biztosítják, hogy a világ lakható, békés hely lehessen. A hét törvény az elfogadható erkölcsi magatartás minimumát adja - e minimum nélkül semmilyen civilizáció sem prosperálhatna, és nem biztosíthatná saját fennmaradását és fejlődését. A hét nőéi törvényt tüzetesebb vizsgálata fényesen igazolja, hogy e törvényék mindegyike egy tisztességes és igazságos társadalom létrehozása érdekében adatott. Az egyik törvény például azt mondja ki, hogy a világ népességének megfelelő igazságszolgáltatási rendszert kell kialakítani, hogy mindenki ügyében igazságos ítéletet szülessen. Egy igazságos társadalom elképzelhetetlen egy efféle parancsolat nélkül. A lopás és a házasságtörés tilalma ugyancsak azt a célt szolgálja, hogy a világ alkalmas legyen arra, hogy emberek népesítsék be, hiszen ha bárki szabadon eltulajdoníthatná vagy megbecsteleníthetné a másét, a világ gyakorlatilag elviselhetetlen hely lenne. Adódik tehát a következtetés, hogy a nőéi micvák nem azonosak a Tóraadáskor kapott parancsolatokkal. Míg a Tóra-adáskor kapott micvák önmagukért valók, a hét nőéi törvény azt a célt szolgálta, hogy a világot alkalmassá tegye az ember megtelepedésére, valamint arra, hogy az emberiség megkapja a Tórát. A Szináj-hegyen megkapott Tóra és a micvák nem egy más cél érdekében adattak. Ezt bizonyítja az is, hogy az Örökkévaló megmutatta magát a Tóraadáskor, és e szavakkal nyújtotta át a Tórát: ,,/ínochi Hásém Elohechá” — ״Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened.” Érdekessége ennek a mondatnak, hogy az Örökkévaló három isteni szót használ (Én, Örökkévaló, Isten), és ezek közül az ״Én” szóval kezdi a mondatot. Miben rejlik e szó jelentősége? Mit rejt a név? A neve az, aminek alapján azonosíthatunk egy személyt, egy helyet vagy egy dolgot. Ez az azonosítás nem az azonosítandó számára fontos, hanem azoknak, akik meg akarják őt különböztetni más ismerőseiktől. A név tehát nem lényegi jellemzője viselőjének, hiszen ő mindig az marad, aki - függetlenül attól, hogy ez a neve vagy sem. Képzeljünk el egy hajótöröttet egy lakatlan szigeten. Lévén ö a sziget egyetlen lakosa, nincs szükségre névre, hiszen a név haszna vagy célja csupán annyi, hogy mások használják. Ha nincs ott rajta kívül senki, a névhasználat értelmetlenné válik. Noha az Örökkévalónak számtalan neve van, melyek mindegyike az isteni szintek hierarchiájának egy-egy fontos attribútumát fejezi ki, még e nevek legfenségesebbike, a HVJH tetragrammaton sem lényegi jellemzője az Örökkévalónak. E nevek inkább az isteni reveláció egy-egy csatornájának foghatók fel, éppúgy, ahogy egy halandó ember neve is csak egy ״fogódzó” ahhoz, hogy mások
