Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)
Chászid filozófia
Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával — 2008. október 24-26. 92 miképpen nevezzék. Ezek az isteni nevek csak azt a módot jelölik, ahogy a Teremtő az általa teremtettekkel érintkezik. Visszatérve a lakatlan szigeten partra vetett hajótörötthöz, beláthatjuk, hogy bár nincs szüksége konkrét névre, valamilyen módon mégiscsak gondolkodnia kell magáról, és valamiképpen viszonyulnia kell önmagához. Vagyis az ״én” fogalma már neki is fontos. Amikor a saját ügyeiről elmélkedik, saját magát ״én”ként határozza meg. Önmagunkhoz való viszonyunkban az ״én” lényegi kifejezés. Azt fejezi ki, hogy mindenféle külső befolyásoltság nélkül miként viszonyulunk önmagunkhoz. Az ״én” a legbenső lényeg kifejezője Az Örökkévaló esetében az ״Én” kifejezés - ahogy a Tóra-adáskor használja - az Örökkévaló lényegét fejezi ki. Minden más isteni név és attribútum azt fejezi ki, hogyan kommunikál teremtményeivel. Egy-egy isteni név az Örökkévaló egy bizonyos aspektusát fejezi ki, mellyel az Örökkévaló megnyilatkozik teremtményeinek. Vagyis csak az Örökkévaló megnyilvánulásának formája, és nem fejezi ki az Örökkévaló legbenső lényegét, melynek revelációja mindenestül megsemmisítené a teremtett világot. Az ״Én” az Örökkévalónak a teremtéstől teljesen független aspektusát fejezi ki - azt a szintet, amelyen az Örökkévalón kívül nincs más. A Talmudban Bölcseink rámutattak arra, hogy az inochC az ,Aná náfsi keszávil jöhávit”, ״Én, [az Örökkévaló] a Tórába helyeztem magamat” kifejezés betűszavaként is értelmezhető, azaz a Tóra tartalmazza az Örökkévaló legbensőbb lényegét. Ez ahhoz hasonlítható, amikor valaki befejez egy fontos feladatot, és kijelenti: ״megcsináltam”. Ezzel azt fejezi ki, hogy mindent beleadott, szinte a lelkét is. Az Örökkévaló is ezt fejezi ki, amikor azt mondja, hogy belefoglalta magát a Tórába Az Örökkévaló elválaszthatatlan a Tórától, és ahogy az Örökkévaló nem eszköz egy másik cél eléréséhez, a Tóra sem eszköz, hanem cél. így már érthető, hogy Maimonidész miért foglalta be a zsidó vallás tizenhárom hitelvbe a Tóra megváltoztathatatlanságának elvét. Ennek hangsúlyozásával Maimonidész a Tóra lényegére mutatott rá. Arra, hogy milyen a Tóra ma - és nem arra, milyen lesz a Tóra a jövőben, hiszen a Tóra nem fog megváltozni, és örök időkre ugyanilyen marad. Ha elfogadjuk, hogy a Tóra az Örökkévaló legbensőbb lényegét fejezi ki, megértjük, hogy az nem változhat, hisz a világ és a világot benépesítő emberiség azért teremtetett, hogy a Tóra célját szolgálja, és nem fordítva. Amikor egy zsidó a Tórát tanulmányozza vagy teljesít egy micvát, pontosan tudja, hogy ezek olyasvalamik, amik sohasem változnak, hiszen egyek az Örökkévalóval. Csakis ennek a páratlan viszonynak a megértése után foghatjuk föl igazán a Tóra jelentőségét. Az, hogy a Tóra és a benne foglalt törvények tnegváltoztathatatlanok, azt jelenti, hogy a Tóra örökkön-örökké része az Örökkévalónak, s az Ő bölcsességét és tudását fejezi ki. És ahogy az Örökkévaló nem váltózik, úgy a Tóra sem.
