Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)
Chászid filozófia
Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával — 2008. október 24-26. 88 Ha ezt az elvet alkalmazzuk a Tóra-adás előtt kapott parancsolatokra, akkor miért nem alkalmazható ugyanez az elv a később kapott parancsolatokra is? Miért állítja Maimonidész, hogy a zsidó vallás egyik alappillére az a premissza, hogy a Tóra megváltoztathatatlan és ugyanabban a formában fog fennmaradni, ahogy a Szináj-hegyen adatott? Mondhatnánk egészen egyszerűen, hogy Maimonidész egy talmudi vagy más zsidó forrás alapján állította, hogy a Tóra a jelenlegi formájában marad fenn az idők végezetéig. Ez azonban továbbra sem ad választ arra a kérdésre, hogy Maimonidész miért pont ezt a premisszát tekintette a zsidó vallás egyik sarkalafos pontjának, és miért tartotta ugyanolyan fontosnak, mint a Teremtőbe vetett hitet. Az Örökkévaló és a Tóra nem egy bizonyos célt szolgáló közvetítő eszköz Maga a kérdés, hogy a Tóra miért nem változik a megváltozott társadalmi körülményeknek megfelelően, egy hibás premisszán alapul, nevezetesen azon, hogy a Tóra és a szervezett vallás a társadalomért teremtetett, és ezért a Tórának idomulnia kell a társadalomban bekövetkezett változásokhoz. E feltételezés nélkül föl sem merülne a kérdés, hogy a Tóra miért nem változik a társadalommal együtt. A judaizmus elveti az ilyen kérdésfeltevést. Sem az Örökkévaló, sem a Tóra nem csupán egy alternatíva vagy egy magasabb rendű cél érdekét szolgálja. Mindkettő önmagáért való cél. A zsidókat arra ösztönzik, hogy ne legyenek olyanok, mint az a szolga, aki holmi jutalom reményében engedelmeskedik urának347. Az Örökkévalónak nem feladata, hogy kielégítse szükségleteinket. Mi azért teremttettünk, hogy az Örökkévaló célját beteljesítsük és végrehajtsuk akarátát. Ha holmi jutalom reményében engedelmeskednénk az Örökkévalónak, az olyan lenne, mintha az Örökkévalót alárendelnénk az emberi céloknak. Ez a gondolat fellelhető a Zohárbm, a zsidó miszticizmus tó művében: ״Az Örökkévaló, a zsidó nép és a Tóra egyetlen egységet alkot”. A Tóra egy az Örökkévalóval, és fordítva. Ez azt jelenti, hogy az Örökkévaló nem egy célt szolgál, hanem - épp ellenkezőleg - ez az elsődleges és legfontosabb létforma, amely minden más létformátói független, s egyúttal minden más létforma forrása. A teremtés és minden teremtett dolog léte az Örökkévalótól függ, az Örökkévaló a létező létformák célja, és nem valami másnak az eszköze. Ez a megállapítás nem igényel további magyarázatot, mert minden értelmes gondolkodó ugyanerre a következtetésre jut. Nem logikus annak feltételezése, hogy a világmindenség teremtője eszköze lehetne egy olyan célnak, amely az általa teremtett világegyetem céljait szolgálná. Mivel a Tóra és az abban foglalt parancsolatok az Egy Isten részei, ezért ezek is önmagukért való célok. Nem lehetnek bármi rajtuk kívül eső dolog eszközei. A Tóra nem eszköz, hanem cél. Ugyanígy, a micvák sem azt a célt szolgálják, hogy a tökéletesség magasabb fokára hágjunk. Épp ellenkezőleg! A micvák is önmagukért való célok. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ha valaki megtartja a 347/ivót 1:3.
