Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)
Chászid filozófia
77 Chászid filozófia: Az űrhajó utolsó küldetése Mielőtt a három űrhajós beszállt az Apolló űrhajóba, a legteljesebb részletességgel kioktatták őket, hogyan végezzék napi teendőiket. Megmondták nekik, mit viseljenek, mit és mikor egyenek, hogyan aludjanak, de még azt is, hogyan végezzék szükségüket. Magatartásuknak szinte a legapróbb részletekig meg kellett felelnie a szakemberek szigorú előírásainak. Képzeljük el, hogy az út során az egyik űrhajósnak eszébe jut rágyújtani, és elszívni egy cigarettát. Természetesen felelősségre vonnák, és a legszigorúbb büntetést szabnák ki rá. Miért? Egyénként nincs joga önálló döntéseket hozni, és elszívni egy cigarettát, mikor kedve szottyan rá? Ez nyilvánvalóan ostoba kérdés. Ha valaki a saját otthonában gyújt rá, vagy eszik nem megfelelő ételt, az természetesen csak rá tartozik. Ha viszont egy űrutazáson teszi, akkor ez nem tekinthető elszigetelt cselekedetnek, amely csupán a cselekedet végrehajtójára hat. Nem: ezt a cselekedetet a megfelelő kontextusban kell szemügyre vennünk. Egy ilyen látszólag jelentéktelen eltérés a normáktól három ember életét sodorja veszélybe, egy egymilliárd dolláros szerkezetet silányit ócskavassá, s a terv megvalósításán dolgozó számtalan tudós és mérnök több évtizedes fáradságát, verítékét és energiáját pazarolja el. Végezetül: ez a parányi szabálysértés egyetlen pillanat alatt szertefoszlathatja egy egész ország, sőt talán az egész emberiség álmait és reményeit! Az ilyen arcátlanságért és önző magatartásért valóban súlyos büntetés jár. Miért veszélyeztet emberéleteket az ilyen ember, miért veszélyezteti ezrek több évtizedes munkáját, miért veszélyeztet egy küldetést, amelynek sikeréért az egész világ szurkol? Csak azért, hogy kielégítse önző szeszélyét, és elszívjon egy cigarettát. Ez a cselekedet ebben a helyzetben a hihetetlen embertelenség és rettenetes érzéketlenség megnyilvánulása. A történelem utazása Talán elsőre nem nyilvánvaló, de mindez a mi életünkre is érvényes. A judaizmus az emberiség történetét egyetlen harmonikus utazásnak tekinti, amely a teremtés kezdetétől indul, és az idők végezetéig tart. Mindannyian ide helyeztettünk erre a kis bolygóra, ugyanúgy a levegőben vagyunk, mint az űrhajó, és ugyanúgy feladatunk, hogy előidézzük föld és ég csókját. Hosszú és nehéz úton jár az emberiség az időn és téren át, egyre missziója megvalósítása felé törve: hogy megszentelje a világot, s a szeretet és szentség szép és harmonikus hajlékává változtassa. A megváltás felé tartó világunk útja során minden egyes eddig és ezután élő ember nélkülözhetetlen. A történelem egy nagy ״űrutazás”, és minden ember ״űrhajós”, akinek olyan feladata van ezen a világon, amit csak ő tud teljesíteni. A világ sorsának isteni látomásában kivétel nélkül minden egyes ember nélkülözhetetten, és bármit teszünk, illetve nem teszünk, az hatást gyakorol az egész küldetésre. Bölcseink így mondották: ״Az első ember (Ádám) egyedül teremtetett (más ember nélkül), hogy arra tanítson minket: ״Minden egyes ember köteles azt mondani: Értem teremtetett a világ.” Más szavakkal: úgy kell felmérnünk, milyen értékeink vannak a világmindenség sorsának alakításában, mintha mi len
