Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)
Chászid filozófia
Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával - 2008. október 24-26. 76 különlegesen felszentelt bíróság szabhat ki. 2. A büntetést csak akkor lehet kiszabni, ha minimum két tanú látta a vétkes cselekedetet. 3. A tanúknak figyelmeztetniük kellett vétke előtt a bűnöst, és fel kellett hívniuk a figyelmét a várható büntetésre. 4. Az illetőnek szóban el kellett ismernie, és meg kellett ismételnie a figyelmeztetést. 5. A vétkes csak akkor volt büntethető, ha a tanúk figyelmeztetésének elhangzása után három másodpercen belül kezdte meg a vétkes cselekedetét, ellenkező esetben hivatkozhatott arra, hogy elfelejtette a figyelmeztetést. Mindez nyilvánvalóan jelzi, hogy rendkívül ritka volt, hogy valaki korbácsbüntetést kapott volna. Nagyon ostobának kellett annak lennie, aki hagyta magát egy zsidó bíróság által megkorbácsoltatni, ha pedig ennyire ostoba volt az illető, azt felmentették, látva, hogy nem képes különbséget tenni jó és rossz között. Hol találni az emberiség történetében még egy ilyen bíróságot, amelyik így működött? Az utána való szombat Mindez, mint említettem, 1968. december 26-án történt. A rá következő szombat délután, december 28-án (Tévét 7.) Menáchem M. Schneerson rabbi, a lubavicsi rebbe váratlanul brooklyni zsinagógájába fábréngent, chászíd összejövetelt tartott több ezer hívének. Többek között Zalman Posner rabbi is jelen volt. A Rebbe azzal kezdte beszédét, hogy közölte: eredetileg ugyan nem szándékozott gyűlést összehívni erre a szombatra, de a héten történt események miatt másképp döntött. A holdutazás kapcsán rengeteg kérdés, gondolat és probléma ébred az emberekben, mondotta a Rebbe, és úgy érzi, kötelessége szólni ezekről a közösség előtt. Ezután rátért a csütörtök este elhangzott rádióinterjúra, és kijelentette, hogy elégedetlen Posner rabbi imént ismertetett válaszával.- Noha a válasz igaz tényeket tartalmazott — mondotta -, nem adott teljesen kielégítő feleletet a kérdésre. Tételezzük fel, hogy a zsidó bíróságok a Tóra rendkívüli megszorításai miatt az ősi időkben legfeljebb százévenként egyszer szabtak ki korbácsbüntetést. Rendben van. Arra az egy esetre azonban még mindig vonatkozik a kérdés. Hogyan merészel a Tóra olyan utasítást adni, hogy kimérjenek harminckilenc korbácsütést valakire amiatt, mert másodpercekkel a tanúk részéről elhangzott figyelmeztetés után tiltott ételt fogyaszt? Hogy van merszünk beleavatkozni egy egyébiránt jó és tisztességes ember étkezési szokásaiba? Hogyan merészelünk mi, a demokrácia és az egyéni szabadság kenyerén felnőtt és élő emberek szeretettel elfogadni egy ilyen értékrendszert, amelyből ennyire hiányzik a tolerancia? Attól, hogy százévenként csak egyszer büntetünk valakit, az ítélet nem lesz jogosabb annál, mint ha naponta hajtanánk végre! Veszélyeztetett küldetés Elgondolkodtató beszédét folytatva a Rebbe elmagyarázta, hogy ha elgondolkozunk a hét legnagyobb eseményén, a NASA űrutazásán, választ kaphatunk erre a nehéz kérdésre.
