Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5768. chesván 21-23. 2007. november 2-4 - Zsidó Ismeretek Tára 13. (Budapest, 2007)
Chászid filozófia
65 Chászid filozófia Miért fáj ennyire? Vannak bizonyos kérdések, amelyeket élete során mindenki föltesz. Miért van ennyi szenvedés a világon? Hogyan küzdjük le az érzelmi, a spirituális és a testi fájdalmakat? Miért engedi időnként az Örökkévaló, hogy erényes emberek rendkívüli kínokat szenvedjenek? Ezek a kérdések egy paradoxont képeznek. A puszta tény, hogy természetünknél fogva felzaklat minket a szenvedés, arról tanúskodik, hogy hiszünk egy jó és igazságos Örökkévalóban, és elvárjuk tőle, hogy igazságosan kormányozza a világot. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy sok embér a fájdalmak és a szenvedések láttán kétségbe vonja az Örökkévaló puszta létét, vagy legalábbis azt, hogy törődik a világgal. A fájdalmat sosem fogadjuk el ״természetes” állapotnak: fojtogatónak és elfogadhatatlannak találjuk, és minden megteszünk annak érdekében, hogy csökkentsük a gyötrelmeinket. Ennek ellenére a fájdalom képes megtömi az akaratunkat, meggátol bennünket a világos gondolkodásban, és abban, hogy megoldást találjunk. Hogyan oldjuk hát fel ezt a dilemmát, hogyan menekülhetünk meg a fájdalom karmai közül? A fájdalomról és a szenvedésről szólva nagyon óvatosnak kell lennünk. Annak ellenére, hogy nagyon is valós, gyakran megsemmisítő erejű élményékben gyökereznek - egy szeretett ember elvesztése, súlyos balszerencse érzelmek formájában manifesztálódnak, ezért immúnisak a racionális érvelésre. Hogyan beszélhetjük hát meg ezeket a dolgokat úgy, hogy ne sértsük a szenvedőt? Úgy, hogy tudomásul vesszük: az érzelmi, a spirituális és a testi fájdalom egyaránt valós, és hiába beszélünk is akármennyit, valójában nem tudjuk enyhíteni. Ha azonban tovább akarunk lépni, és igazán tartalmas életet szeretnénk élni, a fájdalommal és a szenvedéssel hatékonyan és együttérzően kell foglalkozni. Logikus gondolkodásunkat mindenfajta érzelem elhomályosítja, ha pedig ez az érzelem olyan erős, mint a fájdalom, akkor képes egészen fölemészteni minket, képes eltorzítani a világról és az önmagunkról alkotott képünket. Az érzelem önmagában véve is paradoxon: természetes érzés, rajtuk keresztül mégis természetellenes fényben látjuk a dolgokat. Vannak olyan emberek, akik megpróbálják megmagyarázni ezeket az érzelmeket. Egyes hívő emberek azzal próbálják csökkenteni a fájdalmat, hogy kifejtik: az Örökkévaló akarja ezt tőlünk. Mások a fájdalmat arra használják, hogy azzal igazolják keserűségüket vagy épp rosszindulatukat. De erre nincs megfelelő magyarázat. A legnagyobb gondolkodó, a legelszántabb hívő, a legádázabb kételkedő mind csak tapogatózik a válasz után, amikor ő szenved. A szenvedő ember külön kategória. Úgy érzi, a fájdalom feljogosítja, hogy kérdőre vonja az Örökkévalót, vagy hogy csak
