Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. Holocaust megemlékező jogtudományi konferencia. 5764. Elul 24-26. 2004. szeptember 10-12 - Zsidó Ismeretek Tára 7. (Budapest, 2004)
Chászid filozófia
69 Chászid filozófia Megemlékezések vagy cselekedetek Sosem szabad elfelejtenünk azt, ami történt! Emlékezni arra, amit Amálék tett velünk, tevőleges parancsolat. Nemzedékünket mindig emlékeztetni kell, hogy tökéletesen tudatában legyenek a holokauszt eseményeinek és következményeinek. Különösen vonatkozik ez a Kidus HáSém nagyszerű tetteire, és nem csupán azok részről, akik fegyvert ragadtak, hogy harcoljanak, de azok részéről is, akik lehetetlen körülmények között is rendületlenül kitartottak a Tóra minél hívebb megtartása mellett. Ám az emlékezés mellett van egy talán még ennél is fontosabb válasz a holokausztra. Arról, amikor a fáraó Egyiptomban azon volt, hogy elpusztítson minket, a Tóra ezt tanítja nekünk: ״De minél jobban sanyargatták őket, ők annál számosabbá lettek, és annál nagyobb területeket foglaltak el.” A Végső Megoldásra adott helyes válasz az, ha igazi zsidó életet és otthont építünk. Hitler meg akart semmisíteni minket; erre csakis az lehet a válasz, hogy egy még elkötelezettebb, még népesebb zsidó világot építünk fel. Ami azt illeti, túl sok mélázás bármely tragikus eseményen, s különösen a holokauszt pusztító eseményein, könnyen elszívja az ember energiáját, és pesszimizmust szül. Ez pedig negatív hatást gyakorolhat a judaizmus és a zsidóság újjáépítésére, amely folyamathoz elengedhetetlenül fontos a Bitáchon (bizalom) és a Szimchá (öröm). Egy megejtő történelmi észrevétel A zsidó nép történelmének három legtragikusabb időszaka volt: az első Szentély lerombolását követő időszak, a második Szentély lerombolását követő időszak, és a középkornak a keresztes hadjáratokat követő időszaka. Milyen különös, hogy mindhárom időszakban a Szóbeli Hagyomány rendkívüli mértékű fejlődésének lehetünk tanúi. Az első Széntély lerombolását követően éltek a Nagy Gyülekezet Férfíai, akik számos rabbinikus rendelkezéssel és irodalommal gazdagították a hagyományt. A második Szentély lerombolását követően született meg a Misna és a Tálműd, és a középkorban éltek a Risonim, akik részletes kommentárokkal egészítették ki a korábbi szövegeket. Ugyanez volt megfigyelhető a holokausztot követő korszakban is, amikor robbanásszerűen megnőtt a Tórát tanulók száma és a zsidósággal és zsidó tudományokkal foglalkozó kiadványok mennyisége. Nem szabad ellenségeink kezébe átengedni a végső megoldást! Fejlődnünk kell a Tóra tanulmányozásában és a micvák teljesítésében, mert végül is a cselekedet az, ami leginkább számít.
